A Xenoblade Chronicles egy kultikus, klasszikus jRPG. Az eredeti fantasztikus történettel és nagyszerű karakterekkel határozottan kitűnt. A remaster időnként kétértelmű lehet, de összességében fantasztikus hozamot bizonyít néhány fantasztikus ötlettel.
Előnyök:
- Átdolgozott karaktermodellek;
- a felhasználói felület számos módosítása élvezetesebbé teszi a játékot;
- zseniális, epikus történetszál teljes értékű karakterekkel;
- a kiváló harcrendszer nagy rugalmasságot tesz lehetővé a taktika terén;
- bónusztörténet, amely egy évvel a fő történet vége után játszódik;
- remasterált filmzene.
KONSZ:
- ropogós animáció nagyobb találkozásoknál;
- a terep textúrák valójában nem különböznek az eredetitől;
- mellékküldetések, mint az MMORPG-ben.
Túlzás lenne azt írni, hogy a Xenoblade Chronicles az volt a Nintendo Wii számára, mint a Final Fantasy VII az első PlayStation számára. De nem nagy túlzás. A Monolith Software szimbiózisba lépett a kiotói székhelyű céggel, és összesen négy címet fejlesztett ki, amelyek a legerősebb franchise-hoz kapcsolódnak az évek során. Alig volt sikeres a Xenoblade Chronicles 2: Torna – The Golden Country megjelenése, és máris megkapjuk az eredeti – a Definitive Edition – remasterelt változatát. Figyelemre méltó csemege nem csak azoknak, akik lemaradtak a játékról Wii-n, hanem az eredeti rajongóinak is – köszönhetően a kisebb fejlesztéseknek és egy teljesen új epizód hozzáadásának. Valójában ez egy olyan játék, amelyet mindenkinek játszania kell, akit csak távolról is érdekel a jRPG. Ez egy nagyszerű játék és ugyanolyan jó remaster.
Epikus dráma
A kilenc éves játék cselekményéről írni nem sok értelme van, de ha új vagy itt, és fogalma sincs, miről szól a történet, akkor csak annyit tennék hozzá, hogy szokás szerint a világ megmentéséről van szó. De nem csak azt. Ez egy fiú és egy erős Monado kard története; a barátságról és mindenekelőtt a reményről. Ez egy fordulatokkal teli történet, meglehetősen bonyolult, és néha nagyon lenyűgöző. Szem előtt tartva ez a játék kilenc éves. A Xenoblade Chronicles egy epikus dráma, amely megváltoztatja a többi jRPG-ről alkotott képét. Érzi a hype-ot? Nos, hűtsük le a dolgokat.
Vizuálisan átlagos
Hiányoltam az eredeti Xenoblade Chronicles Wii-n, de ettől eltekintve, ezeket a játékokat Wii U-n és Switch-en játszottam. És bár a karaktermodellek rendben vannak, és olyanok, amilyeneket egy modern játéktól elvárunk, anélkül, hogy oda nem illőnek tűnnének, de a környezet gyakorlatilag változatlan. Szinte teljesen megegyeznek az eredetivel. Lehetséges, hogy ez az animáció gördülékenységével kapcsolatos problémák miatt következett be, ezt nehéz megmondani, de érdemes észben tartani a Xenoblade 2 kezdeti problémáit. Ennek eredményeként a friss remaster vizuálisan alulmarad, gyengébb, mint a második bejegyzés a sorozatban. sorozat, amely szinte a Switch legelején készült.
Természetesen a grafika nem vészes, nem olyan, ami elriasztaná. Teljesen rendben van, de nincs tűzijáték. Meg kell elégednünk a felskálázott felbontással. Elég tisztességesnek tűnik, de a betűtípus megválasztása meglehetősen megkérdőjelezhető – aki szemüveges (mint én), az nehezen tudja felismerni a szöveget. A tévében viszont kissé homályos volt a kép a túl alacsony felbontás miatt. De ha egyszer rákapunk a történetekre, ezek a hiányosságok megszűnnek, és a következő néhány órában esélytelen.
Archaizmusok
A Xenoblade fantasztikus főtörténetet kínál, de a mellékküldetések során teljesen tanácstalanná válik. Ez a maga korának terméke, a World of Warcraft és más MMORPG-k virágkora, amely során a játékosok X mennyiségű adott lényre vadásztak le. A monolit játék ugyanezt az utat követi, nagyon kevés kivétellel. Nem kötelezőek, de érdemes teljesíteni őket, mert így fejleszthető a csapat, ugyanakkor más jutalmak is járnak, mint például készpénz és további XP. Ennek ellenére ez továbbra is a játék legnagyobb anakronizmusa. Mik a többiek? Három mentési játékhely például, plusz egy az automatikus mentéshez. Ez nem teszi tönkre az élményt, de korlát. Egy okos megoldás lehetővé teszi, hogy a főmenüből nézzük meg az összes kivágott jelenetet, amivel felidézhetjük a történteket, ha hosszabb szünet után visszatérünk a játékba.
Drágám, és kisebb fejlesztések
Körülbelül ennyi, ha a játékkal kapcsolatos problémáimról van szó – a cikk többi része optimistább lesz. Beleszerettem a játékba. Megszerettem a cselekményt, a karaktert, a hangulatot, a harci mechanikát és a karakterfejlesztő rendszert.
Természetesen ezen elemek egyike sem változott a remaster során, és most is pontosan ugyanúgy néznek ki, mint évekkel ezelőtt. A fejlesztők számos fejlesztést hajtottak végre a felhasználói felületen, így olvashatóbbá tették.
Hét karaktert számolva elég nagy a csapat, de a „shore party” mindössze két karakterből áll, plusz a főszereplő, aki a játék legerősebb fegyverét viseli. Az első taktikai döntés, amit meg kell hoznunk, a megfelelő összeállítás kiválasztása a kihívás alapján. A karakterek különböznek harcstílusukban és képességeikben – Sharla egy mesterlövész, Reyn egy tipikus tank, Melia mágiát gyakorol, és erőteljes varázslatokkal segítheti a csoportot. Ezenkívül egyes karakterek egyes szakaszokon nem elérhetők.
Néhány társ csatlakozik az út során, és új harci technikák jelennek meg egészen harminc óráig a játékban. Egyébként azt is meg kell említenem, hogy a Xenoblade kezdettől fogva tele van oktatóanyagokkal, ami néhány játékos kedvét szegheti. A harc csínját-bínját elsajátítása jelentős erőfeszítést igényel, de később kifizetődik, amikor a mechanika igazán magával ragadóvá válik.
Kisebb fejlesztések történtek magát a harcot illetően. A Xenoblade sorozatban nem kell minden támadáskor nyomogatni a gombokat a padon, mert az automatikus támadó rendszert használ. Minden karakter saját maga hajt végre támadásokat, mi pedig csak mozgatjuk őket a csatatéren, próbálva olyan pozíciót találni, amely a lehető legtöbb sebzést okozza. Az eredetiben viszont nagyon alaposan követni kellett a csatatéren kialakult helyzetet, hogy hatékonyan kihasználhassuk a speciális támadásokat. Ami nem volt egyszerű, hiszen sok zajlott a képernyőn, és az ellenfélhez viszonyított helyzet pontos meghatározása némi precízitást igényelt. Egyes támadások például attól függtek, hogy oldalról vagy hátulról támadják-e az ellenséget. Ezt javították a remasterben, és most a képességek ikonjain megjelenő speciális jelzők segítik a támadást. Apró változtatás, de valóban javítja az elérhetőséget.
Az aktív küldetés irányát jelző rendszert is továbbfejlesztették. A képernyő tetején lévő nyíl helyett most egy tényleges GPS-útvonal található a minitérképen. Rengeteg időt takaríthat meg. A fejlesztők az affinitási rendszert is áttekinthetőbbé tették, ami hősünk, a csapattagok és a játékvilágban élő több tucat NPC közötti összefüggésről szól.
A Xenoblade Chroniclesnek nagyszerű filmzenéje volt, és újramasterált formában érkezik. A témák ugyanazok maradtak, de a hangszerelések gazdagodtak, és szerintem most jobban szólnak, még epikusabban. És ez szép, mert ez egy epikus arányok játéka.
Az ítélet
A Monolith Software monumentális munkája érintetlen maradt. Ezenkívül a remaster további tartalmat adott a Future Connected című bónusztörténet formájában, amely Shulkra, Meliára és egy csoport új társra összpontosít. Az új sztori egy évvel a fő cselekményszál vége után játszódik, és egy szép pár órás további izgalmakban csúcsosodik ki, de egy kicsit módosított harcrendszerrel, amiből hiányoztak például a lánccsapat támadások. Talán a cselekménye nem annyira magával ragadó, mint a fő történetszálé, de még így is nagyon erős része a mókának. Sőt, teljesen külön is futhat anélkül, hogy be kellene fejezni a fő történetet, amit a veteránok talán értékelni fognak.
A Xenoblade Chronicles egy egyedülállóan kiemelkedő játék, amely nem csak a jRPG-rajongók érdeklődésére érdemes. A Nintendo Switch remasterrel nagy esélye van arra, hogy ne vesszen el a feledés homályába, és ne kerüljön be a szélesebb közönség szívébe. Ha még nem volt lehetőséged játszani, akkor valóban azon szerencsések közé tartozol, akik hamarosan remekül szórakozhatnak. Máris irigyellek.
