Brian Fargo úgy döntött, hogy ismét megmutatja nekünk a Wasteland sorozat posztapokaliptikus világát. De ezúttal elhagyjuk Arizona sivatagát, és a hóval borított, mérföld magas Coloradóba megyünk.
Hallottál már a Neuroshima asztali szerepjátékról? Lengyel, nagyon népszerű, és nagyon hasonlít a Wasteland számítógépes játékhoz. Tudod, poszt-apokaliptikus Amerika, sivatag, Mad Max-őrület, seriffek a távolban, és a mesterséges intelligencia veszélye, amely valahol a térkép szélén lapul. Törvénytelenség, homok és fokozott radioaktivitású zónák mindenhol. Időnként egy-egy fennsík fölé emelkedik egy lepusztult város látképe. Akárcsak a Fallouts. Pontosabban egy atomi pusztaság. Csukd be a szemed, gondolj „post-apo”-ra, és ezek a képek valószínűleg spontán módon megjelennek az elmédben. Ez volt a Wasteland 2, de a folytatás, a Wasteland 3, egy teljesen más cipő… és sajnos nincs benne semmi.
Földrengéssel kezdődik…
Dorseyék lemészárolják a Sivatagi Rangerek konvoját egy pátriárka nevű férfihoz – egy férfihoz, aki azt állítja magáról, hogy ő a főnöke Colorado állam összes főnökének, ahol palotája és birtokai több városban találhatók, köztük a szomszédos Colorado Springsben. A pátriárka és seriffjei a törvény: bírák és végrehajtók egyben. Az utóbbi időben azonban nem jártak ilyen jól. Nincs hiány fegyveres bandákban, árnyas üzletemberekben, őrültekben, fanatikusokban, őrült bohócokban, szintetikus és viszálykodó családokban, akik bármikor készek egymás torkára vetni magukat. És akkor ott vannak a pátriárka gyermekei. Lázadó, könyörtelen és reméli, hogy elveszi tőle a hatalmat. Ez intenzív.
A Rangers-nek kellett segítenie a pátriárkát, amiért cserébe el kellett küldenie embereit és készleteit Arizonába, szülőföldjükre. Ott sem durva a helyzet. Még Cochise legyőzése után is, egy mesterséges intelligencia, amely évekkel korábban próbálta átvenni az irányítást a régió felett. Pedig kezdettől fogva minden a pokolba megy. Azok az átkozott Dorsey-k!
És akkor a feszültség csak nő
Előnyök:
- a cselekmény nem túl eredeti, de kellemesen ismerős;
- a célok elérésének többféle módja van;
- harci mechanika;
- egy jó adag humor;
- érdekes mellékszereplők;
- ;
- nagyon jó filmzene.
KONSZ:
- fájdalmasan hosszú töltési idők;
- tisztán kozmetikai hó és fagy;
- kényelmetlen menünavigáció a konzolon;
- számos hiba és hiba;
- szegény AI.
A Wasteland 3 cselekménye csak egy trükk, de minden más, ami vele jár, teljesen feledteti az embert, és igazából semmiben sem csalódtam. Ezt az abszolút általános RPG formulát, amelyben a fő célt egy sor kisebb mellékküldetés előzi meg, mesterien használták, és a fejlesztőknek sikerült kihozniuk belőle a legszexisebb aspektusokat. Az eredeti karakterek sokasága teljesen lekötötte minden figyelmemet. Nem csak: a párbeszédek fantasztikusan vannak megírva, a humor szikrázó, és az írók gyakran a képernyő mögül bólogatnak felénk. Szeretem, ha a játék azt mutatja, hogy többről van szó, mint a pixelek elpusztításáról.
A Wasteland 3 zseniálisan csinálja. Végül is Brian Fargo arról híres, hogy többrétegű játékokat hoz létre, gyakran a konvenció szerint játszik, és ami még fontosabb, nagyon szervesek. És nem Faran Brygóról van szó – a fejlesztő virtuális alteregójáról. Hogy egy kicsit költői legyen, azt mondanám, hogy az alkotói szabadság szelleme teljesen féktelen. Ez egy ritka készség, amelyet a szakma számos híres alakja elveszített már régen; olyanok, mint Fargo és Йric Chahi, szerencsére nem felejtették el. Az InXile Entertainment korszakában ez is a hibák szelleme, de azért lesz hova panaszkodni.
A Wasteland 3 egyik nagyszerűsége a megoldások sokasága szinte minden felmerülő problémára és megbízott feladatra. Szó szerint minden küldetést többféleképpen lehet teljesíteni – ez csak rajtunk múlik. Legtöbbször a közeljövőben érződnek a következmények, de vannak olyan döntések is, amelyek hatása késik. Mindez hozzájárul a játék óriási újrajátszhatóságához. Szinte tökéletesnek akarnád nevezni… de ez nem igaz.
Egy csipetnyi mechanika
A Wasteland sorozat történetében először az alkotók megkímélték az előző részben fellépő karakteralkotás káoszát. A karaktervarázsló világosabb, a képességek leírása pedig jobban strukturált. Hasonlítanak, vagy akár teljesen megegyeznek az előzőekkel, de ha eszembe jut, hogy a sorozat második részében megpróbáltam megragadni a karakterfejlődés mögött meghúzódó rendszert, még mindig forgatom a szemem. És bár az alkotók csapata elvégezte a házi feladatát, a térkép elérése vagy a berendezés gamepaden történő szűrése némi türelmet igényel.
A játék elején két karaktert választanak vagy hoznak létre. Érdemes egy kis időt szánni arra, hogy elgondolkodjunk a játékmódunkon – az erőnlét, az ész, az ezüst nyelv, vagy egyszerűen csak a hackelés vagy a mechanikus képességek. Már ezen a ponton érdemes diverzifikálni a csapat tudását, bár nem sokkal a kezdet után hozzájuthatunk egy zsoldosokból álló panelhez, akik a csapat magját alkotják majd. Ezen kívül két másik szereplő is elkísérhet bennünket a felfedezés során – de ezeknek a többitől eltérően megvan a saját történeteik, személyiségük és céljaik. Tehát ebben a tekintetben sem változik semmi az elmúlt meccshez képest.
Ami komoly változásokon ment keresztül, az a harci mechanika. Mára az összecsapások a modern taktikai játékokra emlékeztetnek, bár még mindig inkább mozgáspontokat használunk, mint akciókat a köreink során (a fordulók váltakoznak a harc felei között, ami szintén újdonság). Őszinte leszek, élveztem az ellenfeleimmel folytatott összetűzéseket a sorozat előző részében, és ha volt reményem a Wasteland 3-ra, akkor az biztosan nem a játékmenet ezen eleméről szólt. De láthatóan kisebbségben voltam, mivel a fejlesztők úgy döntöttek, hogy változtatásokat hajtanak végre. Ami valójában… nagyon jó hír. A küzdelem továbbra is izgalmas és izgalmas. Ha úgy tűnik, hogy valami nem működik, az a mesterséges intelligencia lenne, ha az ellenségek, akik folyamatosan a legbanálisabb csapdákba és csalikba esnek. Ha találsz olyan járművet, amelyre ágyú van felszerelve, az még egyszerűbb lesz.
Kicsim, hideg van odakint
Észrevette valahol a „hó” szót? Úgy van. A Wasteland 3-ban a mindenütt jelenlévő hó és fagy fogad minket, lassan megöli a szerencsétlen bűnözőket, akiket olyan szerencsétlenek, hogy leláncolják őket, és hagyják meghalni a kitettség miatt. A bûnözõkkel való bánásmódnak ez a kegyetlen módja, amelyet szinte a legelején mutattunk be, semmiképpen nem jelenti a mechanikát. A karaktereinket nem érinti a hideg. Még akkor is, ha csak fehérneműben ropogós fagyban állnak. Teljesen ellenállnak a hidegnek, de elég egy kicsit túl közel menni a tűzhöz, és azonnal lángra lobbannak – ez elég vicces.
Kár, hogy a hideg semmilyen módon nem befolyásolja a játék világát. Ez valószínűleg sokkal kiterjedtebb módosításokat igényelne, mint a dekoráció kozmetikai átdolgozása, amire nem biztos, hogy volt idejük. Vagy csak nem akarták.
Olajfoltok a havon
A Wasteland 3-mal játszottam Xbox One X-en, és eleinte nehéz volt. A játék mindössze néhány képkocka/másodperc sebességgel futott, számos hibával és sok kevésbé súlyos hibával. A karakterek elakadnak, animációk hurkolnak, az AI bizarr viselkedése. Sok ilyen probléma a harc során történt. A statisztikában is voltak hibák, ami miatt újra kellett indítani a játékot.
Szerencsére a megjelenés napján megjelent egy négy gigabájtos javítás, amely sok ilyen problémát megoldott. A betöltések azonban még mindig legendásak. Közel egy perc. A helyzetet rontja, hogy egyes feladatokat úgy alakítottak ki, hogy ahhoz, hogy eljussunk valahova, át kell törnünk például három kisebb, szomszédos területet. A gyors utazás hiányában ez időkig tart. Vagy legalábbis annak tűnik.
A páciensnek meg kell várnia a „végleges kiadást”. Valószínűleg megjelenik valamikor, ahogy a Wasteland 2 és a The Bard’s Tale IV esetében is.
Joker (játssz, és megkapod)
Összességében azonban a Wasteland 3 egy nagyon sikeres produkció. Brian Fargo nagyszerű RPG laudációja a régi generációnak és… talán a függetlenségről, miután csatlakozott a Microsofthoz. Egyelőre azonban élvezzük azt a játékot, amely sokféle lehetőséget kínál a virtuális világ alakításában, a döntéshozatalban és a következmények viselésében. A játék sikeres volt a harci mechanika megújításában, érdekes taktikai kihívássá téve a szokásosnál magasabb nehézségi szinten. Nem hibátlan, többnyire az AI kirívó, de még így is tetszetős játék. Kicsit kár, hogy annak a világnak a hidegsége inkább csak látszólagos, semmint kézzelfogható, és nincs hatással semmire, de mégis menő elhagyni a sivatag bézs színeit, és egy másik, hóval borított környezetbe belépni. És ne feledd, tiszteld a kecskéket.
