Warhammer 40 000: Sanctus Reach Review – Új végső felszabadítás?

Emlékszel a Harry Potter emberi sakkjátszmára? Ha mindig is szerettél volna játszani a Warhammer 40 000-es megfelelőjével, most itt a lehetőség, a Slitherine által kiadott Sanctus Reach formájában.

Előnyök:

1. Lekötő;
2. Kihívó és változatos csaták változatos térképeken;
3. A Warhammer 40 000 hangulata;
4. Tisztességes grafika hivatkozásokkal, amelyeket a rajongók értékelni fognak;
5. Sok órányi játékhoz elegendő.

KONSZ:

1. Nem mindenkinek;
2. Finicky AI;
3. Technikai hiányosságok, akadozó animáció;
4. Leegyszerűsített cselekmény.

A Warhammer 40 000 lenyűgöző jelenség. A hatalmas, disztópikus világ, amelyet örök konfliktusok dúlnak, megérett a hanyatlásra és a dekadenciára. Az emberek feláldozták gondolat- és hitszabadságukat a biztonság oltáránál, amelyet az Isten-császár kényszerített térdre. Ez azonban csak a történet kezdete, hiszen a szóban forgó istenség valójában a kisebbik gonosz – itt más hatalmak is játszanak, akik alig várják, hogy az emberiségre tegyenek kezet: az orkok és maga a káosz. Könyveknek, asztali RPG-knek és néhány játéknak, például a Dawn of War ciklusnak köszönhetően megismerkedhettünk ezzel a világgal.

Ennek az univerzumnak a magja természetesen a figurák csatái. A Warhammer 40 000: Sanctus Reach teljes mértékben átveszi örökségének ezt a részét, és főleg a harcra összpontosít. És nem ejt foglyokat.

Örök háború

A Straylight játéka körökre osztott stratégia, amelyben mellékelt térképeken vívunk csatákat. Az ötlet meglehetősen egyszerű: válassz csapatokat, és indulj harcba, hogy megtanítsd a zöldbőrűeket néhány jó modorra. Cselekmény? Van ilyen, de a játék meglehetősen gazdaságos a történettel – ennek ellenére jól passzol a környezethez, és biztosan kielégíti a Warhammer rajongók ízlését. Felvállaljuk az Űrfarkasok irányítását, az űrtengerészgyalogosok egységét, akik mindent megtesznek az ork invázió visszaszorításáért. Ezt a történetet régimódi módon mutatják be – szöveges eligazításként a küldetések előtt. Inkább bemutatás, mint elbeszélés… és nem különösebben izgalmas, hogy őszinte legyek.

A kampány során néhányszor feltűnnek ismerős hősök – például az Űrfarkasok vezére és adjutánsai –, de az alkalmi játékosok számára egyszerűen „néhány erősebb egységet” jelentenek. Tehát ha a legcsekélyebb lebilincselő történetet is keresed harcra buzdításként (mert még mindig emlékszel a Disciples 2 vagy a Jagged Alliance 2 izgalmára), akadályba ütközhetsz – a képzelethez folyamodsz az egyetlen megoldás. Szerencsére ez hamar megszűnik bosszantani.

A Dreadnought mindig segít.

Nehéz landolás?

A Sanctus Reach története csak a franchise rajongói számára szórakoztató kiegészítő. A cselekmény hátterét olykor speciális objektumok tükrözik a térképen, például egy égő, lelőtt transzporter, amelynek legénységének csodálatos módon sikerült megszöknie. A játék lényege azonban a nehézpáncélos birodalmak összecsapása a vérszomjas Greenskinek hordáival. És ez az elem valóban nagyon jól működik. A játékosok gyalogságot, járműveket, gépeket és néha légi egységeket irányítanak. A küldetés céljai többnyire a területek védelmére vagy meghódítására korlátozódnak, de időnként felbukkan némi eltérítés is. A totális háborús diplomáciának vagy gazdaságnak azonban nyoma sincs – az ügy nevében csak mészárlásban lehet reménykedni.

A Warhammer 40 000 egy nagyon összetett univerzum hihetetlenül gazdag mitológiával. Ha meg akarsz ismerkedni a környezettel, próbáld ki a rajongói Wikit vagy a Warhammer világának történetének legfontosabb pillanatait leíró könyveket.

A Sanctus Reach jelentős számú különböző egységgel büszkélkedhet minden elérhető formáción belül – ez az egyik módja annak, hogy a játék szórakoztasson minket. Egyedül a gyalogság sokféle lövészből áll: különböző lőtávokon harcol, különféle fegyvereket, lézereket, lángszórókat és akár kardot is használ, ha a dolgok közvetlenebb megközelítést igényelnek. Add hozzá a hatalmas parancsnokokat különleges képességeikkel, amelyek az ön javára fordíthatják a dagályt. Egyesek barátságos egységeket gyűjthetnek össze, mások területi támadásokat indíthatnak vagy csapatokat gyógyíthatnak.

A csaták hosszúak (úgy értem – bizonyos küldetések teljesítése néhány órát is igénybe vehet), és türelmet, észjárást és sok előre tervezést igényel. Ha tényleg üzletre gondol, akkor jó pár órát tölt egyetlen munkamenettel. Egyes csaták nagyon nehézek, de nem olyan mértékben, amikor úgy éreznéd, hogy becsapott a játék; másrészt a győzelmek kielégítőek, és vereség esetén nem túl nehéz felismerni az elkövetett kritikus hibákat.

Az ördög a részletekben rejlik

Easy Rider 40.000.

A Sanctus Reach arra biztatja a játékosokat, hogy tartsák életben katonáikat, hiszen minden teljesített küldetéssel szintet lépnek (ami valószínűleg az RPG oldala felé biccent), így új képességekre tesznek szert – ezek pedig jól jönnek a harcban. A veterániának köszönhetően ezek az arctalan katonák… a mi katonáinkká válnak. Hamar kiderül, hogy mindegyik felbecsülhetetlen, különösen, ha hosszú csata áll előtted. És az árnyalatok csak itt kezdődnek.

A Sanctus Reach első pillantásra leegyszerűsítőnek tűnhet – tessék, előrenyomul, és úgy nyírja le az ellenséget, mint a friss tavaszi füvet. Az első pár kanyar akár érdektelennek is tűnhet – „Hol van a nagyszerűség?” – kérdezhetnéd. „Hol vannak a csatakiáltások? Hol van az epikus Warhammer-csaták zűrzavara?!”. Abban a pillanatban a játék leteszi a lábát. Csapataid lesbe sétálnak. Megtizedelve vissza kell dőlniük, és ragaszkodniuk kell fegyvereikhez, amíg a vezetőknek sikerül befoltozniuk őket – ami eltart egy ideig. Az igazi harci őrület itt kezdődik, időnként gyászra és gyászra. A hadjárat üteme nagyszerű – a Straylight minden alkalommal elegendő időt ad arra, hogy kötődj csapataidhoz, mielőtt a fő ellenséges csapás megérkezik. Ennek köszönhetően – talán akaratlanul is – megvalósult a vihar előtti csend hatása.

Ahogy már említettem, a játék arra kényszeríti, hogy az agyát nagy sebességre kapcsolja, és minden lépésnél nehéz hívásokat hajtson végre; különben nem kerüli el a komoly veszteségeket. Kötelező megismerkedni az egyes egységek specifikációival, és kétszer is átgondolni a felállás kiválasztása előtt, különösen azért, mert a lehetséges megoldások száma korlátozott. Meg kell ismernie a csatatér alakját (amely nagyon eltérő lehet), meg kell jósolnia, honnan érkezik az erősítés, és mellékmanővereket kell alkalmaznia. Fel kell áldoznia egy egységnyi jó embert, hogy ellenséges tüzet vonjon, míg a többi elsuhan? Erre szükség lehet. Ugyanez vonatkozik a speciális képességek használatára is – hasznosak, de csak akkor, ha megfelelően használod őket. Ha nincs sok időd, vagy könnyű nyerésre vágysz, keress máshol, vagy játssz rövid játékokat csetepaté módban. A Sanctus Reach függőséget okoz, de nem mindenkinek való játék.

Vannak esetek, amikor a számítógépnek valóban sikerül meggyőznie a játékost arról, hogy a mesterséges intelligencia uralta világ eljövetele valóban közel van a csapatok gyors és gazdaságos kiküldésével. Más esetekben azonban úgy tűnik, hogy akcióit a kamikaze szellemisége ihlette – például amikor vidáman küldi csapatait egyenesen a játékos kereszttüzébe. A remegő mesterséges intelligencia csak egy technikai probléma a játékban.

Space Wolves lovassága.

Rozsdás erőpáncél

A játék úgy néz ki és úgy hangzik, mint egy megfelelő Warhammer. Az egységek impozánsnak, megfélemlítőnek és baljóslatúnak tűnnek, a modelleknek pedig megvannak a maguk megkülönböztető jegyei – páncéljukon a Warhammer minden történésze által ismert emblémák láthatók. A teljes vizuális réteget megterheli a nehéz, poros és zord stilisztika és színpaletta; láthatod, hogy a játékot az univerzum igazi rajongói fejlesztették ki, akik egynél több éjszakát töltöttek az asztal fölött. Ez a részletekre való odafigyelés pontosan az, ami érzelmileg kötődik egységeihez. Tegyük hozzá a jó robbanásokat, torkolatfáklyákat és a jól megtervezett térképeket: a csaták sivatagokban, elhagyatott erődökben, mérgező erdőkben és ipari romok között zajlanak. Az egyetlen dolog, ami nem változik, az a degradáció, a rozsda és a por aurája.

Az utolsó leheletig vívott csaták szigorú hangulatát a zene hangsúlyozza. Végül ismétlődővé válik, de kezdetben a benyomás nagyszerű. A katonák beszólásai, csatakiáltásai is nagyon meggyőzőek, magukkal hozzájárulva a hangulathoz. Ezekben a pillanatokban, amikor az egyik hős minden társát felhívja, hogy üvöltsenek hevesen – a légió neve kötelezi –, akár libabőröst is érezhetsz a karjaidban.

Szép frizurák.

A Sanctus Reach egy újabb bizonyíték arra, hogy a Warhammer 40 000 rendkívül termékeny a videojátékok területén. A Dawn of War sorozat mindkét bejegyzését mindenképpen érdemes játszani. Ha jobban érdekel egy tengerészgyalogos szerepe, nézze meg a Space Hulk-ot.

Sajnos a Sanctus Reach-ben végzett optimalizálás nem nyer érmet. A legtöbb esetben a játék meglehetősen gördülékenyen fut, de minél több egység van a képernyőn, annál valószínűbb, hogy az animáció akadozik. Két konfiguráción teszteltem a játékot, amelyek közül az egyik egy megfelelő játékgép volt, amely a legmodernebb produkciók futtatására volt képes, de a tünetek nagyon hasonlóak voltak mindkét PC-n. Valljuk be: a grafika szép és illeszkedő, de a Sanctus Reach nem egy Unreal-Engine-4-es hajtású behemót, így semmi sem indokolja, hogy felfalja a rendelkezésre álló erőforrások nagy részét.

Ráadásul az animációk néha kissé lomhának tűnnek, és egyes egységek észrevehető késéssel reagálnak a játékos parancsaira, és azt a benyomást keltik, hogy éppen azon a küszöbön állnak, hogy figyelmen kívül hagyják a játékos hozzájárulását, és csatlakozzanak Hórusz erőihez. Rövid találkozások során ez észrevétlen marad, de néhány óra játék után már bosszantóvá válik. Az is elég bosszantó, hogy teljesen ki kell lépni a játékból, ha nem tetszik az aktuális térkép – nem lehet kilépni a főmenübe. Ezek mind meglehetősen apró hiányosságok, de azért elgondolkodtatóak.

Nehéz megtagadni a Sanctus Reach-től egy bizonyos aurát, amely jellemző a miniatűr figurák összecsapására az aprólékosan összeállított asztali csatatereken. A játék remekül eltereli mindazokat, akik türelmetlenül számolják a napokat a Dawn of War III megjelenéséig. Tehát, ha úgy érzed, hogy a Császárnak szeretnéd szentelni az életed, és nincsenek olyan haverjaid, akik szívesen vennének egy asztali foglalkozást, vagy egyszerűen nem érdekel a miniatúrák gyűjtése, akkor mindenképpen próbáld ki a Sanctus Reach-et. Ne feledje, hogy ezt a címet csak akkor lehet teljes mértékben értékelni, ha a kemény stratégiák iránt érdeklődik.