Az új Terminátor meglepően kielégítő. És nem Tim Miller átlagos filmjéről beszélünk, hanem a krakkói Teyon új játékáról – egy fejlesztőtől, aki a hírhedt Rambo: The Video Game-vel vált hírhedtté a játékiparban.
Előnyök:
- szintek az emberek és a gépek közötti csatákban;
- értelmes döntések;
- jól elkészített minijátékok a zárak feltöréséhez és kinyitásához;
- érdekes fegyverfrissítési rendszer;
- kiváló fegyverkezés;
- egyszerű, de lebilincselő játékmenet.
KONSZ:
- a játék két menetben teljesíthető;
- buta párbeszédek (főleg független szereplők által);
- ugyanolyan buta animációk emberekről;
- az eszközök észrevehető újrahasznosítása;
- az animáció véletlenszerű akadozása.
Ha egy filmlicenc alatt létrehozott játékszemét tankönyvi példájára kellene rámutatnom, az ujjam habozás nélkül a Rambo: The Video Game-re mutatna. Ez az archaikus és csúnya 2014-es lövöldözős játék a játéktörténelem egyik legrosszabb adaptációja volt (ami egészen régre nyúlik vissza). Ezt a videojáték fattyúját a lengyel Teyon stúdió készítette. A kritikusok (akik között az amerikai szuperkatona rajongóiban sem volt hiány) hamar konszenzusra jutottak, és kínos, nosztalgiára ragadozó szemétdarabnak nevezték.
Több mint öt évvel a katasztrófa után az ipar ismét felpörögött. Miért? Szeptemberben Teyon azzal büszkélkedett, hogy egy kultikus filmes franchise-t ismét a videojátékok közé hoznak – ezúttal azonban a Terminátort választották következő áldozatuknak. Még két hónap sem telt el a bejelentés óta, és a fejlesztők már a következő játékuk megjelenését ünneplik. Szóval, elvégezték a házi feladatukat, és megtanultak játékokat készíteni? Kiderült, hogy van!
Győződjön meg róla, hogy meghalt, ha újra megöli.
Valójában láthattuk a Terminator videojátékot idén májusban, zárt ajtók mögött. Már a gyártás utolsó szakaszában volt. Az embargó miatt várnunk kellett egy kicsit a benyomásaink kiadásával.
Gyere velem, ha élni akarsz
A Terminátor: Ellenállásban bemutatott sztori erőteljes, akcióintenzív hollywoodi filmekhez méltó nyitással rendelkezik – nem túl bonyolult, de baromi látványos. A főhős csizmájába ugrunk egy népirtás közepette, amelyet Pasadena polgárai ellen vérszomjas, futurisztikus fegyverrel felfegyverzett humanoid gépek követtek el. Eljátsszuk Jacob Riverst, az Ellenállás tagját. Ezek az androidok elpusztítanak minden életformát, amivel találkoztunk, beleértve a főhőst is. Szerencsére egy titokzatos idegen megmenti, aki egy távoli kilátóról segít neki eligazodni a menekülési útvonalán. Nem tudjuk, ki ez a rejtélyes úriember, és azt sem tudjuk, miért segíti a főszereplőt, de nincs is időnk ilyen kérdéseken töprengeni, hiszen jobbra-balra kaszálják az embereket, és a robotok meg akarják grillezni a fenekünket. plazma fegyverek.
A Teyon által elmesélt történet az első Terminátor eseményei előtt játszódik – azonban a második filmre is találunk utalásokat. Az Idegen kilétének megismerése csak az egyik fő szál, amihez idő kell, hogy valóban szárnyakat bontsanak – bár az elején elég nyájasnak tűnik, vannak benne igazán meglepő és érdekfeszítő pillanatok. A játékos képes befolyásolni a játék végét azáltal, hogy a játék során döntéseket hoz. Nyilvánvalóan nem olyan kiterjedt, mint a The Witcher 3-hoz hasonló játékokban, de a feltevés hasonló – döntéseink következményei csak néhány órával azután derülnek ki, hogy meghoztuk őket. A kulcsfontosságú választások befolyásolják a cselekményt, ezáltal meghatározzák a játék végét, de nem korlátozódnak a párbeszéd opció kiválasztására. A választási rendszer összefügg a társaink bizalmi szintjével, ami a játék során meghozott kisebb döntéseinkkel, valamint a társoldali küldetések teljesítésével (vagy nem) épül fel.
Annyira filmes, olyan hangulatos, oh… Megcsinálták a Rambo: The Video Game-t?!
ELŐSZÖR – FÖLDRENGÉS, AZTÁN HÚZJA MEG A KÉZIFÉKET
Az oktatóprogram néhány perc (vagy néhány tucat – attól függően, hogy szeretnénk-e egy mellékküldetést teljesíteni vagy sem) múlva véget ér, amikor Rivers egy félkatonai túlélőosztaggal együtt megszökik a gépek által ostromlott városból. Jelen pillanatban a Terminator: Resistance történetdinamikája jelentősen lelassul – ezt tartsd szem előtt.
Minél tovább megy az ember, annál érdekesebbek lesznek a dolgok – teljesen megéri befejezni azt a néhány fetch küldetést, hogy végül eljuthassunk arra a pontra, ahol néhány igazán erős fegyverrel lőhetjük a terminátorokat. A későbbi küldetések nem sokkal nehezebbek, de maga a történetvonal kezd igazi színeket mutatni.
Fázisos plazmapuska a 40 wattos tartományban
Teyon új produkciója – a szilárd sztoritól eltekintve – dicséretet érdemel számos továbbfejlesztett játékelemért, amelyek éles és kiegyensúlyozott játékmenetet tesznek lehetővé. A Gunplay az egyik legfontosabb mechanika. A történetküldetések végrehajtása új fegyvereket és felszereléseket eredményez, és hamarosan áttérünk a hagyományos fegyverekről a plazmapuskákra.
Az új fegyverek (talán a meglehetősen pontatlan mesterlövész puskákat leszámítva) Terminator: Resistance nagyon jónak bizonyultak – jó érzés a lövöldözés, az erő pedig igazán kézzelfogható. Eleinte akár pár klip is kell az ellenfelek elpusztításához. Aztán csak néhány golyó.
De a dolgok a nagyobb csaták során válnak igazán érdekessé, amelyek az ellenséges pozíciók megrohanására koncentrálnak – ekkor bontakozik ki az igazi káosz, és ott van az emberiség túléléséért folytatott ádáz küzdelem – és ez a Terminátor lényege. Ez is a játék egyik csúcspontja – a humanoid robotok lövöldözése és az emberi kagylók szétesésének nézése, felfedve mesterséges csontvázukat.
A fegyverfejlesztések is tökéletesen működnek – elég a legyőzött androidokról leejtett és összegyűjtött chipeket behelyezni. Egyesek növelik a tűz sebességét, mások – a kapcsok kapacitását, mások pedig még – a sebzést. Mindazonáltal nem telepítheti a modokat anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná – minden chipnek két függeléke van, amelyeket össze kell kapcsolni a teljes áramkör létrehozásához. Papíron furcsán hangzik, de úgy működik, mint egy varázslat – ez az egyik legjobb fegyvermódosítási mechanika a videojátékokban!
Ezen kívül mindenféle kütyüt használhatunk a harcban, sőt saját felszereléseinket is elkészíthetjük, beleértve az elsősegélynyújtó készleteket, zárcsákányokat és robbanóanyagokat. A kézműveskedéshez azonban nemcsak alapanyagok kellenek, amelyekbe szinte minden lépésnél belebotlunk, hanem a főszereplő megfelelő szintű képessége is. Új szintre lépve kiterjeszthetjük az olyan dolgokat, mint az állóképesség, a lopakodás vagy a zárak kiválasztása. Ezen felül rendelkezünk hackelési készségekkel (a Froggerhez hasonló minijátékon keresztül) és a zárolási mechanikával (majdnem egyenesen a Skyrimtől). És bár a lehetőségek sokasága eleinte elsöprő lehet, ezek pillanatok alatt nagyon intuitívvá válnak.
A fejlesztők dicséretet érdemelnek a szilárd nívós kialakításért és a romokban heverő város ábrázolásáért is. Voltak olyan helyszínek, amelyek nyomasztónak tűntek, de a tönkrement Pasadena belvárosa remekmű. Az alkotók egyébként a törmelék felhasználásával is remekül dolgoztak igazi labirintusok létrehozásában, amelyekben csak térképjelzőkkel tudtam eligazodni. Az egész játék feladta a szintek folyosós felépítését egy kvázi nyitott világért, amelyet kisebb részekre osztottak – így különböző útvonalakon ugyanazt a helyet érheti el.
Atomháború volt
Sajnos a játékban nem minden egyformán meggyőző, és néhány hiányosság kirívó. Nagy hátránya a képkockafrekvenciás csökkenés – alkalmanként, de mégis. Olyan számítógépen játszottam, amely képes megbirkózni a Terminator: Resistance-nál sokkal igényesebb játékokkal. A játék nem akadozott rettenetesen, de elég véletlenszerű pillanatok alatt elvesztette folyékonyságát – lehet egy nagy csata tucatnyi terminátorral, vagy egyszerűen csak a zseblámpa felkapcsolása.
Az animációk szintén nem tesznek büszkévé a stúdióban senkit – a terminátoroknál jól beváltak, de az emberek esetében is kapunk Androméda-szint alatti dolgokat. Nehéz, de lehetséges lenyelni – ellentétben a különleges javak túlzott újrahasznosításával a játék különböző részein, amelyek egész helyiségeket foglalnak magukban. Ha ugyanazon a helyiségen megyünk át a játék három különböző pillanatában, kellemetlen deja vu érzése támad.
Ezután ott vannak a véletlenszerű párbeszédpanelek, amelyeket a játékban hallhat. A főszereplők beszélgetései rendben vannak, bár néha elég szárazak tudnak lenni; a háttérszereplők beszélgetései azonban egy másik cipő.
A terminátorokkal vívott csaták nagyszerűek.
Emlékszem, alig vártam, hogy véletlenszerű beszélgetéseket hallhassak az NPC-kről a Kingdom Come: Deliverance-ben – a Terminator: Resistance-ban a párbeszédek nem viccesek és nem is vonzóak, és nem mutatnak be semmi érdekeset. Hogy a dolgokat egy kicsit rontsa, a beszélő NPC-k előre meghatározottak; a többi háttérszereplő csak úgy tűnik, hogy beszélget – a beszéd animációi és gesztusai ott vannak, de nem szólnak egy szót sem, és ez groteszknek tűnik.
Első személyű szexjelenetek? Miért akarná bárki is a Cyberpunk 2077-et, ha van Terminator: Resistance… 😉
visszajövök
Teyon megváltotta magát a szánalmas Rambo: The Video Game után. A Terminator: Resistance nem csak tisztességes – ez a legjobb játék a Skynet által uralt univerzumban. A játéknak minden esélye megvan arra, hogy megragadja nemcsak a franchise rajongóit, hanem általában a lövöldözős játékok rajongóit. A legjobb tanácsom tehát az, hogy ezt a játékot használd ki a kétségből. És ha kíváncsi az eredeti filmre, akkor ne gondolkozzon kétszer – ezt a játékot szeretni kell. A terminátorok feldarabolása meglepően kielégítő, maga a játék pedig 2019 egyik legnagyobb meglepetése!
