A Pokemon GO-nak sok fejlesztésre van szüksége. Sok minden hiányzik a játékból. De az már most nyilvánvaló, hogy nem csak a mobiljátékok, hanem az egész videojáték-ipar egyik legnagyobb sikere lesz.
Előnyök:
- Egy játék, ami arra késztet, hogy kimenj a szabadba…
- …és új embereket ismerni;
- Első generációs Pokémonok (Charmander!);
- A ritka Pokemonok elkapása rengeteg szórakozást nyújt;
- A GO nagyszerű fejlesztésének kilátása a jövőben.
KONSZ:
- Gyenge oktatóanyag; a mechanika tanulása próba és hiba útján;
- Nincsenek meg azok az elemek, amelyeknek a Pokemon játék alapját kellene képezniük (és már bejelentették);
- Túl kevés Pokestop és edzőterem a kisebb városokban és külvárosokban;
- A játék felemészti az okostelefonok akkumulátorait, és a kulcsfontosságú pillanatokban lefagyhat;
- Szerverproblémák, amelyek dührohamot okozhatnak.
Néhány szegény év után a japán óriás, a Nintendo végre elkezdett nyitni az új trendek felé, és nagyot hódított a mobiljátékok piacán. Ennek a szemléletváltásnak köszönhetően – a nem túl jól fogadott Miitomo után – most egy második alkalmazást is kaptunk, amelyet okostelefonokra és táblagépekre szántak, és kiterjesztett valóságot használnak – a Pokemon GO-t. Az amerikai megjelenést követő első hetekben a játék hatalmas rajongótábort gyűjtött össze, és a videojátékok világában semmihez sem hasonlítható jelenséggé vált. A Pokémonok elkapása valóban függőséget okoz, de elég hamar unalmassá válhat? – a lények összegyűjtésén és a helyekért való alkalmi harcokon kívül egyszerűen nincs más teendője. Az első keserédes benyomások után elérkezett az idő, hogy értékeljük az átütő sikert, ez pedig nem egyszerű dolog – egyrészt teljesen páratlan élmény, a rajongótábor pedig lehengerlően lelkes; másrészt a játék nem kínál eleget ahhoz, hogy hosszú távon elkötelezhesse a játékosokat, és csalódást okozhat a mainstream Pokemon játékok régóta kedvelőinek.
Mi teszi a Pokemon GO-t zseniális ötletté, amely nem a tervek szerint működött? Lássuk.
Akárcsak a kultikus Pokemon Red and Blue-ban, úgy kezdhetjük a kalandot Bulbasaurral, Charmanderrel vagy Squirtle-vel (és egy bizonyos trükk bevetésével – Pikachuval is). A Pokedex (Pokemonok indexe) 151 első generációs Pokemonból 147-et tartalmaz. Tökéletes volt a döntés, hogy bevonjuk őket a játékba, hiszen az első Pokemonokat sokan a legjobbnak tartják.
Pikachu, téged választalak!
A Pokemon GO a játékos avatárjának létrehozásával kezdődik. Egy pillanattal később választunk – ahogy egy Pokemon játékhoz illik – az egyik kezdetben elérhető Pokemont, és egy homályos bemutató után nekivágunk a hatalmas világnak, szinte úgy, ahogy Ash Ketchum tette a legendás sorozat első epizódjában. A játék a telefonunk GPS-helyzetét használja, és egy térképet készít, amely a valós világon alapul. Miközben a környéken járunk, nyomon követjük a Pokemonokat, és egy kis minijáték kitöltésével beszerezzük őket a gyűjteményünkbe. Egyes Pokemonok helyét az általuk képviselt elem határozza meg, és némelyikük sokkal ritkább, mint mások. Sajnos azoknak, akik abban reménykedtek, hogy megkapják például Pikachut vagy más gyerekkori kedvenceket, nagyon türelmesnek kell lenniük, mert az idő nagy részében ugyanabba a Pokemon-készletbe botlik – több tucat másik, erősebbre, csak a legmakacsabb játékosok kaphatják meg.
Miután több időt töltöttünk a játékkal, nyilvánvalóvá vált, hogy a Pokemonok „regionalizálása” nem mindig működik úgy, ahogy kellene – elkaptunk egyet, aminek a víz közelében kell lennie, az irodánkban. Csakúgy, mint a sorozat többi játékában, a lényeket Pokeballs-on keresztül fogják el, amelyeket a talált Pokémonra kell „dobni”. A játék során a képernyő jobb alsó sarkában megjelennek a területen található Pokémonok, a mellettük lévő mancsokkal ellátott ikon pedig azt a távolságot jelzi, amely elválasztja őket a játékostól. Egy vagy két ikon azt jelenti, hogy a Pokemon a sarkon vagy a környéken lehet, de három (ami legtöbbször így van – különösen most az alkalmazás buggyos verziója esetén) libaüldözésbe küldheti.
Amikor elkezdődik az „elkapásuk” folyamata, az alkalmazás megmutatja a nézetet a kamerából, a tetejére hozzáadva a Pokémonokat. Ha a Pokeballt egy méretváltó körbe dobja körülötte, az azt jelenti, hogy elkapják – a pontosságért bónuszt is kaphat. Ha valamiért nem tetszik ez a rendszer, gyorsan kikapcsolhatja a kiterjesztett valóságot, és megváltozik a háttér. Sajnos a Pokemonok elkapásának mechanikája nincs megmagyarázva – azt, hogy meg tudjuk görbíteni a Pokeballokat, meg kell tanulnunk egy haverunktól, aki véletlenül vagy az internetről értesült.
A Pokeballs nem korlátlan. Ezeket más hasznos tárgyakkal, például bájitalokkal együtt a Pokestops-ban lehet beszerezni, amelyek általában műemlékek vagy városok más jellegzetes pontjai közelében találhatók. Ezek lehetnek templomok, jellegzetes falfestmények vagy szobrok – röviden érdekességek. Azok a helyek, ahol a Pokestops megtalálható, nem véletlenek – egyeznek a Niantic – Ingress – egy összetettebb, hasonló alapon működő játék helyszíneivel, és egy tudományos-fantasztikus univerzumban játszódik. Nagyon klassz élmény találni egy ritka Pokémont a környéken egy falfestmény közelében, amelyről fogalma sem volt. Az a tény, hogy fel kell fedezned a valós világot, hogy játszhass, a játék legjobb tulajdonsága.
A Rakéta csapat dicsőségére
A frakcióválasztás eddig többnyire kozmetikai döntés volt, de érdemes kiemelni, hogy nem sok játékos választja a „sárga” csapatot (legalábbis az én területemen), ami sokkal nehezebbé teszi a Team Instinct embereinek a Gyms megörökítését. A sűrűn lakott területeken ez nem túl nagy probléma, de a kisebb városokban nincs könnyű dolguk.
A játékosokat a tapasztalati pontokkal későbbi szörnyek gyűjtéséért díjazzák, az ötödik szint elérése után pedig csatlakozhatunk a három frakció valamelyikéhez. Jelképeik a három legendás fenséges madár a sorozat első kiadásából. Van sárga Team Instinct, kék Team Mystic és piros Team Valor. A színek nagyon fontosak, mivel a Pokemon Gym-ek, ahol a játékosok párbajozhatnak, ezzel a három színnel vannak festve. Ezeken a helyeken a játék egyik legfontosabb mechanikája – a Pokemon-párbaj – található. Miután összeállított egy elég erős Pokemon-készletet, a játékos kihívhat egy másik csapatot, és beveheti a gyepüket – attól függően, hogy egy adott Gym hány támadást élt túl, bizonyos számú presztízspontja lesz, ami a játékos erejét és számát jelenti. Pokémonok védik. Néhány ilyen helyek lehetetlennek tűnhetnek, de a Facebookon az emberek már elkezdtek „rajongást” indítani: az egyik frakció játékosainak egy csoportja sétálni indul, és átvesz egy ellenséges helyet.
Maga a harc sokkal kevésbé taktikus, mint az előző részekben, és többnyire ügyességet igényel; a megfelelő időben történő kikerülés és a képernyő gyors megérintése – ez segít a Pokémonoknak nyerni. Sajnos a játékból sosem derül ki, hogyan működnek a speciális támadások – és nagyban megkönnyíthetik a harcot, hiszen az elemek elvén alapulnak. A megfelelő Pokemon kiválasztása lehetővé teszi, hogy nyerjen egy sokkal erősebb ellenféllel szemben. Ugyanúgy, mint a GameBoy-nál – a tűztámadás jelentősen meggyengíti a leveles Pokémont, és a vízsugár minden tűzlény ellensége. Ennek ellenére elfelejtheti a franchise többi játékának párharcainak mélységét – a Pokemon GO-ban a harc állítólag gyors és egyszerű. Kezdetben pontosan ez a helyzet, de hosszú távon sekélyesnek bizonyulnak, ami unalmassá teheti őket mind az új játékosok, mind a franchise hardcore rajongói számára.
Fogd meg őket… ha megtanulod, hogyan kell csinálni
A Pokemon játékok egyik kulcsfontosságú szempontja mindig is a lények evolúciója volt, és ez itt is így van. Elkaphatod a már kifejlesztett Pokémonokat, de a legtöbb esetben csak növeled a jelenleg birtokolt Pokemonok CP-jét, hogy magasabb szinteket szerezzenek. Egyes Pokémonok több munkát igényelnek, hogy fejlődjenek – ez egy szép utalás a sorozatra. Míg a kevésbé erőseknek 100-200 pontra van szükségük az átalakuláshoz, egy Magikarp például csak 400 ponttal mozdul meg.
A játék megfelelő bevezetésének hiánya talán a legnagyobb hátrány, amit észrevettem. Túl sok mindent kell próbálgatással felfedezni, mert a játékos egyszerűen nem érti egyes mechanikák működését. Ezért a játékosok nem is sejtik, hogy a már birtokolt Pokemonok elkapása nagyon jövedelmező, hiszen Candy-t tudnak előállítani, amit Pokemonok fejlesztésére használnak. A játékosok Pokemonjainak harci erejét (CP) szintén a játékos szintje határozza meg – minél nagyobb, annál több CP-t tud produkálni egy Pokemon.
A Pokemon GO világában a szórakozás másik ellensége az eszközeink akkumulátorának élettartama, mivel a legtöbb telefon körülbelül két órányi alkalmazás futtatása után lemerül. Ebben a helyzetben különösen felértékelődnek az erősebb akkumulátorral és erős powerbankkal felszerelt felszerelések, amelyek sajnos az új generációs poke-mániákusok kötelező beszerzése. Bár a játék már elindult az öreg kontinensen, még mindig vannak pillanatok, amikor a szerverek fellépnek. A játék sikerének váratlan mértéke kétélű kardnak bizonyul a Niantic kezében – miközben a véletlenszerű játékosokkal való társas interakció, akivel most találkoztunk, és a világunk egy alternatív változatának felfedezése rengeteg mókát hoz, gyorsan elpárolog, amikor egy kellemes esti séta során a játék néhányszor (ha csak!) egymás után megtagadja a bejelentkezést. Nyilvánvaló, hogy a Niantic dolgozik a megoldáson, és a játék óriási népszerűsége előbb-utóbb a szerverek megbízhatóbbá válik. Jelenleg azonban az alkalmazás kiszámíthatatlansága sok csodálatos szórakozást ronthat el, és néha nehéz nem abba a benyomásba esni, hogy a játék az előző verzióban, illetve az európai megjelenés előtt jobban működött. Azt is érdemes megjegyezni, hogy bizonyos funkciók, amelyeket a játékba bele kellett volna foglalni, mint például a lényekkel való kereskedés más játékosokkal, még nincsenek meg, bár ez a helyzet állítólag a jövőben megváltozik.
A játék veszít a tempójából a kisebb városokban és a városok szélén, ahol ritkábban fordulnak elő nevezetességek és történelmi helyszínek. Például abban a tizenöt percben, amit munkából való úton töltöttem, mindössze három pokestoppal találkoztam. Hasonlítsuk össze a belvárossal, ahol néhány perc alatt hét ponttal haladtam el, gyorsan utánpótlással és csalik mellett – ez utóbbiak megkönnyítik a lényekkel való találkozást korlátozott ideig. Szerencsére a Niantic betartotta a szavát, és jelenleg a különböző érdekességekben szegényebb régiókban orvosolja a helyzetet, így nemrégiben lehetővé tette, hogy közvetlenül a fejlesztőknek jelentsük be a pokestopok jó helyszíneit. Noha egyes területek még mindig a Mad Max-szerű pusztaságra emlékeztetnek, kétségtelenül a megrögzött rajongók gyorsan megteszik velük, amire szükségük van.
Soha nem könnyű a legjobbnak lenni…
A Pokemon GO egy egyedülálló játékjelenség, és kétlem, hogy van-e más produkció, amely arra késztet minket, hogy ilyen hatékonyan menjünk ki a szabadba, és találkozzunk másokkal. A játékosok átlagéletkora sokat elárul ennek a jelenségnek a természetéről – ők többnyire millenniumiak, olyanok, akik a tévésorozat nézése közben nőttek fel, és az eredeti játék első két generációját játszották, de azóta sem érintkeztek Pikachuval és társasággal. . Azok közülünk, akik utoljára a zsebszörnyekkel találkoztak a meglehetősen friss Alpha Ruby és az Omega Sapphire révén, gyorsabban ledobják a nosztalgiaszemüveget (feltéve, hogy van ilyenünk), és felismerik a játék sekélyességét és az azt sújtó bosszantó hibákat. Magán a fogáson és edzőtermek átvételén kívül jelenleg nem nagyon van mit tenni a játékban. Egyszerűen „catching ’em all”, ami mindig is a rajongók fő küldetése volt, gyakorlatilag elveszett ügy lesz, amit még sokáig senki sem fog tudni elérni. A játék legtöbb mechanikájának egyértelmű magyarázatának hiányán és a szeszélyes szervereken kívül még egy dolog rontja a szórakozást, hogy a játék szeret lefagyni és rákényszeríteni az alkalmazás újraindítására. Az esetek többségében az egyetlen kellemetlenség az időpazarlás, de néha ez elronthat egy ritka fogást, amelyet órákig kerestünk.
Pokémon, te és én vagyunk. Tudom, hogy ez a sorsom
A zsebszörnyek régi rajongójaként be kell vallanom, bár nehéz szívvel, hogy a Pokemon GO egy befejezetlen termék, és az alkotóknak még rengeteg munkájuk van. Így az alkalmazás tisztességes értékelése nagyon nehéz, mert néha rendkívül szórakoztató tud lenni… amíg akár a szerverek, akár a telefon akkumulátora nem okoz gondot. Ha bejárja a saját városát, és találkozik más játékosokkal és szeretetreméltó lényekkel, rengeteg szórakozást nyújt – amíg valami nem történik.
Jelenleg a Pokemon GO nem más, mint egy ígéretes ötlet, amely nem képes teljesen kitárni a szárnyait, de résen tartom, hogy végül megvalósuljon. A hatalmas közösségi szerepvállalás és a nosztalgia minden bizonnyal a márka erejéről tanúskodik, de ha a Nianticnak nem sikerül javítania a játékon, akkor ez nem lesz elég ahhoz, hogy életben tartsa ezt a címet. Társadalmi élményként és városi játékként a mobil Pokemon játék egyedülálló alkotás. Ennek ellenére, bármennyire is egyedi, ez most egy átlagos játék. Remélem hamarosan változni fog.
A Pokémonokat Satoshi Tajiri, a Game Freak társalapítója hozta a világra. A zsebszörnyek gyűjtésének és kiképzésének ötlete a rovarok iránti rajongásából fakadt, amelyeket fiatalkorában szenvedélyesen gyűjtött. Amikor a Tokió melletti szülővárosában, Machidában kivágták az erdőket, Tajiri megijedt, hogy a következő generáció képtelen lesz úgy megtapasztalni a természetet, mint ő fiatalon. Ezért szeretett volna egy olyan játékot létrehozni, amelyen keresztül megismerhetik a természetet és az állatokat. A Pokemon első generációja – Pokemon Red and Blue 1996-ban debütált Japánban, a második generáció pedig három évvel később következett. Jelenleg hat generáció van a fő sorozatban, a következő pedig még idén debütál a 3DS konzolon, köztük a Pokemon Sun és a Pokemon Moon ikercímekkel.
