A Mario Kart Live úgy hangzik, mint egy forradalom papíron: sajnos ez a forradalom két óra után véget ér, az unalom, az ismétlés és a technikai kihívások miatt.
Előnyök:
- a saját lakásban való versenyzés olyan, mint egy valóra vált álom több játékosgeneráció számára;
- a játék gokart szilárd felépítése;
- sok virtuális tartalom feloldásához;
- általában jó ötlet…
KONSZ:
- …de középszerű kivitelezés;
- problémás hatótávolság – a Switchtől egy méterrel néhány alkalommal túl messze volt;
- a saját lakásában lévő pályák gyorsan monotonná válnak;
- meglehetősen magas ár;
- gyorsan unalmassá válik.
Azt mondják, hogy a legfontosabb az első benyomás, és itt a Mario Kart Live szállít. Abban a pillanatban, amikor a játék gokart zúgni kezd a házunk mellett, amikor a POV-ról nézzük a tévé képernyőjén, igazán emlékezni kell. A problémák később jelentkeznek – amikor az első érzelmek alábbhagynak, a gokart elveszti a jelét, és az egész ügy általában unalmassá válik. Aztán kiderül, hogy bár az ötlet kiváló, és a játékautó sem rossz, a játék közepes, és néhány hiányosság teljesen tönkreteheti a szórakozást.
Ez azt jelenti, hogy nem éri meg? Így van… A Mario Kart Live nagyon szubjektív élmény. A kütyük szerelmese jól fog szórakozni – még ha csak néhány órára is. A gyűjtő megveszi és felteszi a polcra. A friss élményre vagy szórakoztató játékra vágyó játékosok azonban csalódhatnak. Mert egyedül a szórakozás hamar unalmassá válik, és egy másik darab vásárlása (a meghajtó kapcsolóval együtt) valóban költséges. Vásárlás előtt kétszer is gondold meg.
Az álom
A Mario Kart Live sokunk gyermekkori álma vált valóra. Mert ki ne álmodott volna legalább egyszer arról, hogy a virtuális játékmenetet átültesse a való világba. Versenyezzen valódi autókkal a város utcáin, lőjön élő lőszerrel vagy éljen át olyan kalandokat, mint Nathan Drake. A Mario Kart Live virtuális gokartokat húz a Nintendo ikonikus versenysorozatából, és teljesen működőképes játékokat varázsol belőlük, valamint olyasmit is, amit eddig senkinek sem sikerült komolyan megtennie. Tipikus Nintendo – szeret kísérletezni, és mindig mindent másképp csinál, mint mások.
Nagyon izgatott lettem a Mario Kart játékváltozatának bejelentésekor, arról nem is beszélve, hogy mit éreznék, ha 10 éves lennék! Egy tízéves, aki még mindig ott szunyókál valahol bennem, mindenesetre nagyon kíváncsi volt rá. Mert a Mario Kart Live valami egyedit kínál – ez egy videojáték, amelynek cselekménye a saját házunkban játszódik. A Nintendót ismerve jó kivitelezésre is számítani lehetett. Ami nincs teljesen ott.
Sőt, ha talál egy megfelelő helyet a házban, ahol egyrészt a gokart nem veszíti el a jelet (erről egy pillanat múlva többet), másrészt senki sem fogja megölni magát a akadálypálya, akkor nagyon jó móka lehet. A kocsi tud sodródni (persze csak játékban; fizikailag csak gyorsabban megy), és a virtuális power-upok is befolyásolhatják (pl. megállítják a járművet) – és ez tényleg jó benyomást kelt. Legalábbis eleinte. Aztán az álom összeütközik a valósággal – és már nem is olyan rózsás.
HOGY NÉZ ki A GYAKORLATBAN?
Elindítod a játékot, majd bekapcsolod a gokartot. A berendezés csatlakoztatása után leteszi a kapcsolót és felállít 4 kartonkaput, előre megtervezve, hogy milyen legyen a pálya. Ha minden készen van, kezébe veszi a konzolt, és az első kapuhoz irányítja a járművet. Ezután bekapcsolja a pályakészítő módot – áthalad az egymást követő kapuk között –, így a játék elmenti az útvonalat. Most nincs más hátra, mint visszamenni az elejére, és virtuális ellenfelekkel, vagy más játékosokkal (ha van saját Switch-jük és saját példányuk a játékból, vagyis saját autójuk) kezdeni a versenyt.
A valóság
Nagyon örültem a Mario Kart Live-nak. Az első vagy két órában. Aztán kiderült, hogy ez nem nekem való kütyü. Kezdjük a technikai problémákkal. A nappaliban, ahol van tévém, alapvetően nem tudok játszani. Amikor a konzolt a dokkolóba teszem és a tévé képernyőjén próbálok játszani, a Switch és a go-card között szinte nincs kapcsolat. Sajnos, ha kézi üzemmódra váltok, nem sokkal jobb – a jel egy-két méterrel a kocsitól megszűnik. Ennek eredményeként a szórakozás helyett van egy diavetítésem, amely úgy néz ki, mintha egy tízéves laptopon próbálnád elindítani a The Witcher 3-at. Nehéz megmondani, hogy mi az oka – nem volt mellettem más wi-fi készülék, és nehéz lenne mindegyiket feladni, csak hogy kocsikázzon –, de ez tény. Nem tudok játszani a tévében. Nincsenek kapcsolati problémáim a számítógépes teremmel… de nem hiszem, hogy így kellene lennie.
A SZŐNYEG AZ ELLENSÉGED
A szőnyegek problémát jelentenek a Mario Kart Live számára. Csak feltekertem az enyémet, mert a kocsi rá tudott menni.
Azt azonban bevallom, hogy a technikai problémák, bár nem becsülöm le őket, számomra másodlagosak. Végre találtam egy csendes játékhelyet, így elkerülhetőek – ez az első ilyen játék, így nagyon tűröm a hiányosságokat. A probléma az, hogy maga a játék egyszerűen alulmarad. Emlékszel a Mario Kart csodálatos útvonalaira? Zötyögve szakadékok felett, őrült hordótekercsekkel és hurkákkal örvénylődve. Nos, ezek egyike sincs az MKL-ben, még leegyszerűsített formában sem, mert a játék nem ismeri fel az emelkedést. Még ha sikerül is létrehoznod néhányat (pl. könyvekkel), a játék nem ismeri fel őket megfelelően. Emiatt nehezemre esett olyan számokat készíteni, amelyek különböznek egymástól – és azon kaptam magam, hogy körbejárok. A játék gyorsan ismétlődővé vált, ezért unalmassá vált.
Így van, elég sok tartalom van benne. Két módunk van (Grand Prix és időfutam), valamint sok Mario jelmez vagy gokart változat is feloldható. Klasszikus sebességi módokból, alias nehézségi fokozatokból (50cc, 100c, 150cc) nincs hiány, de nekem ez nem volt elég. Mit ér egy új kabát Mario számára, ha a következő verseny pontosan úgy néz ki, mint az előző? Mit fog változni a gokart sebessége, ha nem akarok a játékért nyúlni?
Tehát ha a Mario Kart Live játékként működik, akkor játékként nem egészen működik, legalábbis nekem nem. Gyanítom, hogy a fiatalabb játékosok nem fogják megtapasztalni ezt az unalomzavart, amit én – unatkozó veteránnak – érzem (korábban sokat játszottam az Ignition-nel, ma pedig 30 perc után ásítok). Az MKL-nek társasjátékként is kellene működnie – erre rengeteg bizonyítékot találsz a weben. A probléma az, hogy nem elég egy további kosár beszerzése; további kapcsolókra is szüksége van.
Megéri?
Erre a kérdésre nem könnyű a válasz. A Mario Kart Live esete azonban nem csak arról szól, hogy jó-e a játék. Az is fontos, hogy az emberek miért veszik meg. Ha úgy gondolja, mint egy olyan játékot, amely szokatlan szórakozást nyújt a fiatalabb játékosoknak, akkor valószínűleg megéri. Igen, a csatlakozási problémák megkívánják, hogy keményen dolgozz a játék megkezdése előtt, de valószínűleg idővel megtanulod, hogyan kerüld ki a felszerelés korlátait, és melyik helyiségek a legalkalmasabbak versenypályákra. Ennek ellenére az ár miatt nem tanácsolnám ettől a vásárlástól – talán mikor érdemes megvárni, míg kevésbé lesz drágább? Biztos vagyok benne, hogy az esetleges csalódás kevésbé lesz fájdalmas.
Sokat panaszkodtam ebben a szövegben, de ez nem jelenti azt, hogy csak negatívan viszonyulok a Mario Kart Live-hoz. Nagyra értékelem a Nintendo által vállalt kockázatot – ez egy jó ötlet, és néhány iteráció alatt jelenséggé válhat. Mint sok innovatív ötlet, ez is bizonyos problémákkal kezdődik. Kár lenne, ha az AR játékok véget érnének a Mario Kart Live-val.
