Ami egy átlagos platformernek tűnik, az valójában az elmúlt évek egyik legérzelmesebb játéka. A fiatal Izzy története meg fogja érinteni a lelkedet, függetlenül attól, hogy 14 vagy 44 éves vagy. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a játék átlagos, tiszta platformereje.
Tudom, mire gondol – és téved. Ez nem a tipikus platformjáték, és természetesen nem gyerekeknek készült (bár ha úgy érzi, játszhatja velük). A Lost Words: Beyond the Page lényegében két játék egyben. Igen, mindkettő platformer, de nagyon különböző vadállatok.
Két lány, két világ, egy nagyszerű történet
Előnyök:
- megható, zseniálisan megírt története Rhianna Pratchetttől;
- tetszetős és hihető főszereplő;
- nagyon kellemes, narratíva által vezérelt 2D-s szekvenciák képlete;
- kielégítő hangszínjátszás és zene;
- szuggesztív vizuális effektusok.
KONSZ:
- a szinttervezés, a játékmenet és a narratíva 2.5D-s sorozatokban többnyire triviálisak;
- a játék egyáltalán nem jelent kihívást (ha ilyesmire vágysz).
Hallottál Rhianna Pratchettről? Tudod, Sir Terry Pratchett lánya. A Sketchbook Games-szel egyesítette erőit, hogy megírja az Elveszett szavak történetét, és valójában ez a játék legfontosabb jellemzője. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy édesapja tehetségének egy szeletét örökölte (enyhén szólva).
Ezért a történet a megfelelő hely az áttekintés megkezdéséhez. A játéknak két főszereplője van… vagy talán egy főszereplő két párhuzamos világban? Mindenesetre a játék úgy kezdődik, hogy egy fiatal lány, Izzy (vagy Isabelle Barbara Cooke) naplót kap szeretett nagyijától. Itt indul be az akció. Izzy mondatról mondatra ír az életéről, miközben te irányítod a kis avatárját, és 2D-ben ugrálsz a szavak között a folyóirat oldalain. A játékmenetről később mesélek bővebben, de most koncentráljunk a történetre.
Így hát Izzy bemutatkozik nekünk és családjával – különös tekintettel nagyira –, és elárulja, hogy író szeretne lenni. Megalkotja saját fantáziavilágát Estoria néven, és belehelyez egy fiatal hősnőt, akit… nos, ezt te döntsd el: Grace, Georgia vagy Robyn. Ezzel a második főhősnővel akkor találkozunk, amikor egy átmeneti rítuson megy keresztül, hogy leváltsa szeretett vénjét, Avát annak a falunak az Őrzőjeként, ahol él, és mágikus erőkkel megvédi a gonosztól.
Gyakran lehetetlen nem mosolyogni, amikor Izzy jó hangulatban van. Annyira örömteli, okos kölyök… amikor az élet nem próbálja elvenni tőle minden reményt.
Azonban már másnap a falu nagyobb fenyegetéssel néz szembe, mint azt bárki valaha is tudta. A másik főszereplő tehetetlenül nézi, ahogy egy óriási sárkány megtámadja otthonát. Csak annyit tehet, hogy megment annyi barátot, amennyit csak lehetséges, majd elkezdi üldözni a fenevadat, hogy bosszút álljon… Vagy talán csak néhány választ? Ezt megint csak neked kell eldöntened. Egyébként a történet ezen a pontján a dolgok délre mennek Izzy számára a való életben is. A nagyi agyvérzést kap…
Érzelmi túlterhelés
Nem lenyűgözte? Szerinted a sztori előfeltevése unalmas? Ez rendben van, ezen a ponton én sem voltam lenyűgözve. Én azonban már akkor elmerültem a történetben, és elhatároztam, hogy végignézem. Ennek oka az érzelmek voltak. A Lost Words óriási munkát végez a főszereplő érzéseinek közvetítésében a játékos felé, annak ellenére, hogy csak kétféle kommunikációs formát használ: Izzy hangját és a naplóban megjelent írásait.
Azonnal tudja, milyen hangulatban van, köszönhetően a hangnemének és az írásmódjának. Néha további effektusokat is használnak, például színes rajzokat a margókon, szakadt oldalakat vagy papírra hulló könnyeket. Mindez szimpatikus, hihető és meglepően mély karakterré teszi Izzyt, annak ellenére, hogy nem lehet több 10 évesnél (a pontos kora nem ismert). Fontos, mert tanúi vagyunk élete nehéz pillanatainak. Amikor veszteséggel, szomorúsággal, haraggal, kilátástalansággal küzd, te vele foglalkozol. Ilyen erős az Elveszett szavak narratívája.
Az Estoria varázslatának ötlete nagyszerű, de megérdemelt volna jobb megvalósítást.
Lehet, hogy csak szavak (és hangok), de néha a bennük rejlő érzelmek elsöprőek.
Kevesebb ugrálás, több beszéd
Sajnos az erőteljes narratíva nem jár egyformán erőteljes játékmenettel. Ez nem probléma a 2D sorozatokban, azaz a naplóban. Estoriában észrevehetők a problémák. A játék nagyjából fele ebben a fantáziavilágban játszódik, ahol a perspektíva 2,5D-s oldalsó görgetésre változik. Ebben a részben a Lost Words valójában egy tipikus platformer… de attól tartok, nem túl izgalmas.
Ez elég alap. Nincs semmi, amit kihívásnak lehetne nevezni, sem az ellenségek, sem a csapdák és egyéb akadályok, de még a rejtvények sem. Valószínűleg nem bánnám, ha a szintterv nem lenne ennyire kezdetleges. Még az opcionális gyűjtemények is úgy vannak elhelyezve, hogy nagyon nehéz bármelyiket kihagyni. Kár, mert a heroinnak egy érdekes varázsrendszer áll a rendelkezésére. Ki kell nyitnia az elvarázsolt könyvet, ki kell választania a megfelelő varázslatot, és úgy kell használnia, hogy manuálisan megcélozza a megfelelő tárgyat (például javítóvarázslattal el kell ütnie egy megsemmisült hidat). Szeretném, ha a játék interaktívabb környezetet kínálna, amely lehetővé teszi a varázslatok ötletesebb használatát.
A 2.5D-s képsorok a történet felénél érdekesebbé válnak, amikor Izzy erős érzelmei kezdenek közvetlenül befolyásolni az Estoriában kibontakozó eseményeket. Minél közelebb van a csúcsponthoz, annál izgalmasabbak, és maga a befejezés (ami meglehetősen váratlan) erőteljes üzenetet hagy maga után. Azonban mielőtt odaérsz, két órát (a játék majdnem felét) futással, ugrálással, hétköznapi problémák varázslatokkal való megoldásával és meglehetősen unalmas párbeszédek hallgatásával kell töltened (alkalmanként mászkálsz, lökj valami tárgyakat, és semmi több ).
Az estoriai kalandok talán kicsit unalmasak, de legalább a birodalom jól néz ki…
…vagy legalábbis a nagy része jól néz ki. Egyes helyeken azonban több környezetvédő művészek szeretete is ráférne. Ugyanez vonatkozik az animációkra is.
Szerencsére, mielőtt megunná az estoriai kalandokat, Izzy befejezi fantáziatörténetének egy fejezetét, és visszatér a való életbe. És ez az, ahol a játék valóban ragyog. Az igazat megvallva, az ugrásból és egyszerű rejtvények megoldásából álló 2D-s sorozatok ugyanolyan egyszerűek 2,5D-ben, mint ezek, de ez itt nem számít. Hadd magyarázzam el, miért.
A különbség az, hogy az Estoriában játszódó sorozatokban a Lost Words kompetens platformer próbál lenni, nem kevésbé meggyőző, mint például a Trine 2 – és ez nem sikerül. A folyóiratok „szintjei” viszont narratíva vezéreltek, és a játékmenetet csak a történet egy kis kiegészítéseként használják – valami olyasvalami, amivel lefoglalhatja a szemét és a kezét, miközben Izzy hangját hallgatja. Gondoljunk csak a What Remains of Edith Finchre referenciaként, ahol a ház körüli séta és a minijátékok díszítették Edith történetét. A Lost Words egy kissé hasonló előfeltevést alkalmaz, ugyanolyan nagyszerű hatással, még akkor is, ha sokkal egyszerűbb látványvilága van.
Elveszett a szavakért
Ebből az áttekintésből arra a következtetésre juthat, hogy a Lost Words két rétegből áll; egy kiváló és egy olyan, ami alulmarad. Azért ez nem ilyen egyszerű. Az egész játék sokkal jobb, mint a részek összege. Ahhoz, hogy teljesen megértsd, csak magadnak kell eljátszanod, és el kell érned azt a pontot a történetben, ahol a két réteg végül összeolvad, hatalmas érzelmi izgalmat biztosítva. Összességében Izzynek van egy zseniális meséje, amely magával ragad, függetlenül attól, hogy 12, 22 vagy 42 éves. Ez mindenkire vonatkoztatható. Csak ne vedd fel a Lost Words-t kihívásokat keresve. És kérem, próbáljon megértő lenni a triviális platform miatt.
A naplóban található rejtvények nagyon egyszerűek, mégis élvezetesek.
A választások nem változtatnak semmi lényegesen a történetben, de jó, ha van még egy réteg interaktivitás ebben az egyébként egyszerű játékban.
Estoria gyorsan megváltozik, amikor Izzy nehéz pillanatokkal néz szembe az életében.
