Néha el kell szakadni a jelenlegi valóságodtól, hogy megtisztítsd az elméd, és rájöjj, mi a fontos az életben. Vonzza a pénz, a karrier, vagy a barátai és a különleges emberekkel való kapcsolat az, amire igazán vágyik?
Meredith Weiss, a Lake főszereplője ezeken a kérdéseken megy keresztül, miközben 1986-ban szünetet tart nagy műszaki munkájában, és postai munkásként fedezi édesapját szülővárosában, Providence Oaksban. Ebben a kitalált oregoni városkában leveleket kézbesít olyan embereknek, akiket valaha ismert, újra felveszi a kapcsolatot régi barátaival, új ismeretségeket köt, és eldönti, hová vezet az élete. Ez nem csak egy játék a levélkézbesítésről – ez egy játék az élet által hozható döntések kezeléséről.
Előnyök:
- Hétköznapi, de magával ragadó történet;
- Színes szereplőgárda és személyiségek;
- Élénk látvány és fényhatások.
KONSZ:
- A cutscene fade-out tönkreteszi a játék menetét;
- A rádióban a zene ismétlődővé válik;
- Valójában nem látja, hogyan zajlanak bizonyos tevékenységek.
Munka a nyaraláson
Meredith kéthetes, álmos városában való tartózkodása alatt minden nap tényleges munkát kell végeznie azzal, hogy körbejárja a várost és kézbesíti a leveleket az útvonalán lévőknek. Néha meg kell közelítenie egy postafiókot, hogy feladja a leveleket, máskor meg kell mennie a teherautója hátuljához, ki kell választania a megfelelő csomagot, és el kell mennie valakinek az első lépcsőjéhez, hogy leadja.
A levélkézbesítés nem a játék legelbűvölőbb része, de a történet előremozdítását szolgálja azáltal, hogy célt ad a napjainak. Az első néhány napban még az is előfordul, hogy leveleket kézbesítenek Meredith múltjából származó embereknek, lehetővé téve neki, hogy újra kapcsolatba lépjen velük. Itt választhatja ki a beszélgetési lehetőségeket, lehetővé téve, hogy udvarias, nyers vagy egyszerűen gunyoros legyen.
Ahogy egyre több városlakóval találkozol, Meredith is tud majd szívességet tenni nekik, miután befejezi a posta kézbesítését. Vannak, akik még azt is megkérik, hogy szállítson át bizonyos dolgokat az útvonalakon, megváltoztatva a nap menetét – még ha csak egy kicsit is. Ezen szívességek némelyike teljesen opcionális, de megnyitják a jövőbeni beszélgetési lehetőségeket és potenciális romantikus érdeklődéseket.
Természetesen van itt egy cselekmény, de ez semmi olyan, ami elragadtatná az embert, mivel Providence Oaks és Meredith életének mindennapjait tükrözi. A játék menete lassan indul be, amikor rájössz, mit tartogat a város, és végül rájössz, hogy nincs semmi különösebben elképesztő a környezetedben. Ez egy életszeletű játék, tele hétköznapi dolgokkal, amelyek végül célt szolgálnak.
Vizuálisan a játék élénk színpalettát kínál annak ellenére, hogy a város összességében milyen átlagosnak tűnik. Az olyan apró részletek, mint a filmek címei a város videoboltjában, életre keltik a környezetet. A rádióban hallható zene a lágytól a népi ihletésű dallamokig terjed, de ismétlődővé válik, mivel ugyanazt a dalt hallja nap mint nap. Még a játék is szórakozik, amikor Meredith azt mondja a DJ-nek, hogy több zenét kell szereznie.
Pihentető hangulat
A postakocsi körüli vezetés meglehetősen egyszerű, de gyorsan eljuthat a pontból b pontba. Nem döngölhetsz le dolgokat, nem ütközhetsz épületekbe vagy semmisíthetsz meg semmit, így a hajtásaid inkább fojtottnak, mint kalandosnak tűnnek, és nyilvánvalóvá válik, hogy olyan játékot játszol, ami nem annyira cselekvésről szól, mint inkább szünetről. valóság – Meredith valósága és a tiéd is.
A vezetés és a séta kissé lomhának tűnik, és ez talán szándékos, hogy tovább hangozzon a játék pihentető, lassú tempójával. Még a „futás” is alig észrevehető, így a vezetés a fő közlekedési eszköze a városban. Ez nem lenne probléma, kivéve, ha minden alkalommal, amikor belépsz a teherautóba, vagy elhagyod, a játék gyorsan elhalványul, ahelyett, hogy azt mutatná, hogy Meredith ki- és beszáll. Ez megszakítja az ellazulást, és elgondolkodtat, miért van ez ott.
Nos, nem arról van szó, hogy a levelek kézbesítése nem szórakoztató – ez nagyszerű a munkája első néhány napjában, mivel így érdekes emberekkel találkozhat. De miután az új karakterekkel való találkozás varázsa elmúlik, rájössz, hogy olyan lesz, mint a való életben: csak szeretnél végezni a munkával, hogy utána jól érezd magad. Szerencsére gyorsan utazhat a város különböző helyeire, hogy felgyorsítsa a dolgokat.
Mindennapi választások
Sajnálatos módon, valahányszor Meredith ilyen tevékenységekbe kezd a szomszédaival, vagy a szomszédaival kedveskedik nekik, a játék néha nem igazán mutatja meg ezeket. Itt-ott előfordulnak vágóképek, de nem látni Meredith-et, amint idős szomszédja macskáiról gondoskodik, vagy gyermekkori legjobbja gyerekeit vigyázza. Csak azt látod, hogy megérkezik a rendeltetési helyére, majd elsötétül. Azt hiszed, valami különleges fog történni, de amikor megtörténik, az nem jelenik meg teljesen, így nem ízleheted meg.
A két hét végére kezded felismerni, hogy mennyire kötődtél bizonyos karakterekhez, és mennyire fognak hiányozni. Mindegyiknek megvan a maga varázsa és egyedi személyisége; az őrült macskahölgytől az anyás étkező pincérnőn át a gazdáig, aki a város DJ-jeként is dolgozik. Döntéseid segíthetnek saját életük és ambícióik alakításában, és bár ezek nem befolyásolják annyira a történetet, mint azt remélnéd, belül mégis jól érzed magad.
Kétségtelen, hogy a tó meglehetősen hétköznapi, de pont ez a hétköznapiság teszi ragyogóvá a hibái ellenére. A levélkézbesítés és az azonos ismerős utcákon való autózás könnyen monotonná válhat, és néhány tervezési döntés tönkreteszi a munkából fakadó lazítást, de ez kárpótol Meredith és más karakterek közötti egyedi interakciókban. Eredményeik talán nem átütőek, de arra szolgál, hogy elmeséljen egy történetet az élet normálisságáról és azokról a döntésekről, amelyeket azért hozunk, hogy boldogságot találjunk abban, amit csinálunk.
