Hyrule Warriors: Age of Calamity áttekintése – 75 000 szörnyet haltak meg, és minden percet szerettem

Lehet, hogy a Hyrule Warriors: Age of Calamity nem az a Zelda, amelyre vártál – de ez egy igazán jó musou játék, amellyel órák tucatjait és több ezer ellenséget ölhetsz meg.

Előnyök:

1. a harc nagyon szórakoztató;
2. rengeteg tartalom több tucat órán keresztül;
3. atmoszférikus zene;
4. elég terjedelmes történet egy ilyen játékhoz.

KONSZ:

1. a játéknak gondja van az állandó képkockasebességgel;
2. időnként meglehetősen nyers.

Megöltem 75 000 ellenséget, átutaztam Hyrule-t, találkoztam régi barátokkal, sütöttem szalonnát és tojást, láttam a világot, mielőtt Calamity Ganon megérkezett volna, és rengeteg jelenetet néztem meg. A Hyrule Warriorsban rengeteg tennivaló van – ez az epikus akciójáték tele van tartalommal. Ne hagyd azonban, hogy ez a bemutatkozás megtévesszen: bár a Breath of the Wild készítői mindent megtettek (és még ennél is kicsit többet), ez a játék lényegében csak egy agyatlan verekedő, amelyben bokoblinokat és egyéb szörnyetegek órákon át.

Egy bizonyos monotónia problémát jelenthet. Ezért örülök, hogy a Nintendo elég korán szállította ezt a játékot, és nem kellett sietnem a befejezéssel. A Hyrule Warrios tökéletes a rövid edzésekhez – és ha be kellett tartanom a határidőt, valószínűleg gyorsabban kifárasztana. És általában ezt a megközelítést ajánlom az Age of Calamity számára. Ez egy kiváló játék a szabadidő véletlenszerű foltjainak kitöltésére.

HOGY VAN ZELDA?

A Hyrule Warriors: Age of Calamitys számos funkciót megoszt a Legend of Zelda: Breath of the Wild játékkal – grafikák, karakterek és ellenségek; az univerzum, a történelem és a fegyverek. Még a főzés vagy a láda kiásásának animációi is. Azonban fenntartom az előzetes véleményemet – ez nem Breath of the Wild 2. Ez mindenekelőtt egy musou játék – egy dicsőséges slasher kis arénákkal, homokozó nélkül.

Vágd fel, szeleteld és fújd meg…

Úgy fogja érezni magát, mint John Rambo vagy a pusztulás hasonló ura a Huryle Warriosban. És ez nem túlzás – egy rendszeres harc néhány perctől 30 percig bármit eltart, és a végén szó szerint több száz ellenséget ölt meg. A végső csatában, amikor átvesszük az irányítást az isteni fenevad felett, megölünk… 30 ezer ellenséget. Néhány perc alatt. 30 000. Az ellenséges seregek, akár csontvázak, bokoblinok vagy lizalfók hordáiból állnak, igazi ágyútöltelék, mi pedig úgy törünk át a csapatokon, mint a vajan. És ez a puszta, hipnotikus hatalomérzet teszi a Huryle Warriost őrülten élvezetes játékká.

Az erősebb ellenfelek (moblinok, lynelek stb.), akik célpontok egy adott küldetésben, vagy csak akadályok a cél felé vezető úton, nagyobb összpontosítást igényelnek – de így is könnyedén a Zelda poklába küldjük őket. Nem jelentenek különösebb kihívást, kivéve persze, ha olyan kihívásokkal próbálkozol, amelyeket a karakterednél magasabb szintre terveztek, de az ellenségek száma a kulcs. Még a főnökök sem okozhatnak neked problémát, amíg szisztematikusan fejleszted a karaktereidet. Hőseink ereje valóban hatalmas.

De a lényeg az, hogy a játék kulcsmechanizmusa nagyszerűen működik. A Hyrule Warriorsban eltöltött több tucat óra alatt soha nem fáradtam el, hogy ellenségek légióit tizedeljem meg őrülten látványos befutókkal. A Dynasty Warriors sorozatból egyenes vonalból kiinduló küzdelem nagyon jó szórakozást nyújt – agyatlan móka, de pozitív értelemben. Az egyetlen fontos dolog, hogy ne játsszon túl sokat, mert valóban unalmassá válhat.

De az ellenségek megölése, ami Hyrule Warrrios sarokköve, nem minden. Minden küldetés teljesítése után visszatérünk a nagy világtérképre (igen, a Breath of the Wild-ból ismeritek), ahol fejleszthetjük karaktereinket, új recepteket tanulhatunk meg, vagy kereskedhetünk. A küldetésekre való felkészülés fontos része az egyszerű ravaszkodó rendszer alkalmazása – a csatákban nyersanyagokat szerzünk be, amelyeket főzéshez is felhasználhatunk.

…Hé! Hallgat!

Többé-kevésbé tudtam, mire számíthatok, mielőtt ténylegesen játszanám a Hyrule Warriorsszal. Nem ez az első Dynasty Warriors, amivel játszottam – sőt, kevés meglepetést is észrevettem. Az egyik ilyen lett a cselekmény – határvonalon érdekes és egyáltalán nem olyan igényes, mint a műfaj többi játékában. Nagyra értékelem azt az erőfeszítést is, amelyet egyértelműen ezeknek a vágott jeleneteknek a megalkotásába fektettek – ez valóban kiváló. Csak hogy világos legyen: ez nem a The Witcher 3 vagy a The Last of Us történetmesélési szintje. Zelda köntösben még mindig musou, de az is elég érdekes, hogy nem akartam csak úgy átkattintani, sőt a végén még érzelgős is lesz. Ez egy agyhalott hack-and-slash bravúr, ami a Hyrule Warriors.

Maga a történet 2017-től élvezheti a Zelda rajongóit. A játék Hyrule-ba kalauzol el 100 évvel a Breath of the Wild akció előtt. Meglátogatjuk a királyságot virágkorában, és megismerjük a Rhoam király előkészületeinek részleteit Ganon megjósolt eljövetelére válaszul. A sztori különösen az enciklopédikusoknak, a részletek megismerésének, szeretett játékaik történetének szerelmeseinek fog tetszeni – nekem teljesen jó volt. Soha nem voltam nagy rajongója a Zeldas történeteknek. Nagyon szeretem a sorozatot, de más okokból.

Az egyetlen dolog, ami zavart a történetben, az… Zelda. Nem maga Zelda, hanem az a fajta teljesen képletes karakterfejlődés, aminek alávetette magát. Úgy értem, ezek a történetek a bajba jutott hercegnőkről… Vannak módok érdekesebb női karakterek megírására.

Mindenki előtt titok

Nem titok, hogy a Switch nem a legerősebb konzol volt. Sajnos ennek eredményeként a Hyrule Warriors nem csak a több ezer elpusztult bokoblin miatt marad emlékezetes, hanem a tompa framerate miatt is. Amikor több tucat ellenséggel harcolunk, különleges képességeket gyújtunk fel, és bajtársaink saját képességeiket használják, a játék nemcsak olvashatatlanná válik, de a frameráta is zuhan. Nem biztos, hogy tönkreteszi az élményt, főleg annak köszönhetően, hogy a Hyrule Warriors nem egy lövöldözős játék. Régóta hozzászoktam a Switch igazi rajongójaként, de ez nem változtat azon a tényen, hogy egyszerűen rossz.

A játék Switchre való optimalizálása a grafikai minőség rovására ment. A fű, az elmosódott hátterek és a közvetlenül a hős előtt ugráló ellenségek gyakran előugró ablakként töltődnek be, megmutatva, mennyire túlterhelt a konzol CPU-ja. Ez az első alkalom, hogy a Switch megtagadja a képernyőfelvételek készítését – ami látványosabb pillanatokban rendszeresen megtörtént.

Nem ez a Hyrule Warriors egyetlen technikai problémája. A kameramunkák is néha elég vázlatosak. Kicsit kiábrándító a játékmenet némi durvasága is – sok láthatatlan fal van az arénában; és a Breath of the Wild-ból másolt vitorlázórepülés jól néz ki, de a gyakorlatban csak egy másfajta séta. Rá fog jönni erre, ha megpróbál átrepülni egy akadályon. Ez csak egy illúzió, és gyorsan szertefoszlik. Mindezek a foltok – szerencsére – nem rontják el az élményt, de ennél a sorozatnál többet vártam egy játéktól (az első hibával a Breath of the Wildban találkoztam körülbelül egy tucat órával a játék során).

Hyrule szabályok?

Némi durvaság és átlagos technológiai állapot ellenére jól éreztem magam a Hyrule Warriorsnál. Musou bevált formulája remek szórakozást nyújt, a rengeteg fő- és mellékküldetés átrágása pedig több tízórás feladat. Ez a tökéletes játék arra, hogy egy időre elszakadj a valóságtól – teljesíts egy-két küldetést, és tedd el a konzolt.

Ha rajongója vagy a musou játékoknak, nem kell tovább győznöm. Nem szabad csalódnia. A Breath of the Wild 2-re váró Zelda-rajongóknak sem kell csalódniuk, hacsak nem csalták meg őket a bejelentések – megbocsátható, ha arra a következtetésre jutottak, hogy a Hyrule Warriors a BotW-hez hasonló játék volt. Nem az, de ez nem szörnyű hír. Először is egy pihentető slasher, amivel sok időt el lehet fojtani. És ez nekem elég volt.