A Project Zero: Maiden of Black Water (vagy Fatal Frame) egy természetfeletti történetet hoz minden platformra ezen a Halloweenkor, de számos tényező akadályozza meg, hogy a játék elérje teljes potenciálját.
A Project Zero, más néven Fatal Frame Észak-Amerikában, idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját azzal, hogy újra kiadja a sorozat ötödik fő bejegyzését, a Maiden of Black Water-t. Ahogy a Fatal Frame neve is sugallja, a játékmenet a kamera, pontosabban a camera obscura használatára összpontosít a természetfeletti elleni küzdelemben. A sorozat a túlélési horrorra összpontosít, hasonlóan más népszerű társaihoz, mint a Resident Evil és a Silent Hill.
Előnyök:
- A Camera obscura kiemeli;
- Feltárható környezetek.
KONSZ:
- Lassú, nehézkes játékmenet;
- Versengő hangok;
- Túlhasznált szöveges történetmagyarázatok.
A Maiden of Black Water három főszereplő történetét követi nyomon, amint természetfeletti történéseket fedeznek fel, az elhagyott Hikami hegyre összpontosítva. Egykor erősen spirituális hely volt, most tragédiák kísértik, és babona veszi körül. Sok ember eltűnik a hegyen, és még a helyi rendfenntartók is azt állítják, hogy egyszerűen elszállították őket.
Figyelmeztetésül a játékosok számára, ez a játék időnként meglehetősen látványossá válhat, különösen az öngyilkosság témájában. Ez egy szórakoztató játék lehet Halloweenkor, de ügyeljen arra, hogy legyen tudatában annak, hogy ez a játék ugyanolyan sötét és komoly témákat tartalmaz, mint a szellemfotózás.
Továbbá, bár izgalmas, hogy egy régóta fennálló franchise ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, ez a játék már körülbelül hat éve létezik. A Maiden of Black Water eredetileg 2015-ben jelent meg Wii U-ra világszerte, így ha a rajongók egy vadonatúj kiegészítőben reménykednek a franchise-ban, egyelőre türelmesnek kell lenniük.
Lassú égés
A Project Zero: Maiden of Black Water nem akciós, sokkal inkább a lassú égésről szól, ami belevérzik a játékmenetbe. Ez nagyszerű visszahívás a régebbi túlélő horror játékokhoz, de ennek a varázsának egy része elveszett a modernebb játékokhoz képest. A főszereplő rendkívül lassan mozog, de ez nem lenne túl nagy probléma, ha más tényezők nem tetéznék a problémát. A mozgás gyakran szaggatott és nehézkes, és minden interakció, ajtókkal, tárgyakkal, szintén gondosan lassú. Ez elmerülhet, és lassú építkezési rémületet eredményezhet, de egy idő után ismétlődik, és az idő valóban összeadódik.
Például a játék elején van egy szakasz, ahol a játékosnak röviden fel kell fedeznie a karakter otthonát és üzleti helyét. Annak ellenére, hogy ez közel sem lehet olyan ijesztő, mint egy elátkozott hegyre feltúrni a sötétben, a karakter mégis hihetetlenül lassan mozog, és amikor kinyitja az ajtókat, még a saját hálószobája ajtaját is, lassan és óvatosan nyitja ki azt. Ennek a viselkedésnek van értelme olyan környezetben, ahol tényleges szellemek támadnak, de egy ismerősebb környezetben kissé elvonhatja a figyelmet. Arról nem is beszélve, hogy az ajtók, még a karakter hálószobájának ajtaja is, mind becsukódnak a szobába való belépés után, ami arra kényszeríti a játékost, hogy újra átélje az elnyújtott ajtónyitási sorozatot. Igazán elszalasztott lehetőség, ha nem válogatunk jobban, hogy mely ajtók záródnak be maguktól. Ha mindannyian megteszik, akkor ez normális lesz.
Ahol ez a játék ragyog, az a harc, vagyis a szellemek fotózása, hogy kiűzzék őket. Míg a karakter és a kamera meglehetősen lassan mozog, a szellemek valamivel aktívabbak, és érezhető a támadásból származó feszültség. De sajnos még ezt is aláaknázza az idő nagy részében a játékos rendelkezésére álló rengeteg gyógyító eszköz. A túlélés kérdése nem igazán jön szóba túl gyakran, ami a „túlélési horror” „horror” felére is kedvezőtlenül hathat. Végső soron a játékmenet nehézkes, lassú és a legrosszabb esetben ismétlődő, a legjobb esetben pedig kissé feszült.
Merítés keresése
A Maiden of Black Water sötét légkört tart fenn a játék során. A környezet kissé lineáris, de mégis felfedezhető, szerteágazó utakkal és interaktív helyszínekkel. Eltekintve a tipikus ellenséges szellemektől, amelyeket le kell győzni a camera obscurával, vannak különleges eseményszellemek is, amelyeknek a kamerán való elkapásáért pontokat szerezhetsz, de a játékosnak gyorsnak kell lennie, így a nagyobb kihívást jelentő feladatok közé tartoznak. játékot kínál.
A sötét és veszélyes környezet adta hangulatot néha maguk a szereplők veszítik el. Tagadhatatlan, hogy valaki, aki áttetsző blúzban és rövidnadrágban mászik fel egy hideg hegyre éjszaka az esőben, kissé kivitelezhetetlennek tűnik. Az alternatív jelmezek között van egy bikini is, ami látszólag szándékosan jut el a komikumig. A játék hangvétele azonban soha nem tükrözi ezeket az öltözékválasztásokat. Egy dolog egy ruhával szórakozni, de más, ha egy karakter bikiniben öngyilkosságot elkövető emberek szellemei ellen küzd. Bizonyos szinten ez csak szégyentelen rajongói szolgáltatás, és szinte lehetetlenné teszi a merítést.
Ijesztő mennyiségű magyarázat
Ha már arról beszélünk, hogy az immerzió szétesett, a Maiden of Black Water története nem tesz jót a játéknak. A játék minden fejezetét „cseppnek” nevezik, és az egyik főszereplőt követi, amint egy új területet fedez fel, és általában szellemekkel foglalkozik. A legtöbb fejezetet néhány kis bekezdésnyi szöveg zárja le, hogy elmagyarázza, mi történt az időközben. Ezzel nincs semmi baj, de néha szükségtelennek tűnik.
Például a Második cseppben (világos légterelő figyelmeztetés) a nyitószöveg így hangzik: „…Hisoka elment valahova, és nem tért vissza… Ahogy [Yuri] várakozik a régiségboltban, megjelenik egy Fuyuhi Himino nevű lány. , azt állítva, hogy Hisokát bevonta, hogy segítsen neki megtalálni egy eltűnt személyt”. A következő jelenet a leírtak nagy részét játssza le. Yuri, a játékos a régiségboltban ül, és megérkezik Fuyuhi, Hisokát kéri, és az eltűnt barátjáról beszél. Jurij elmagyarázza, hogy Hisoka nem tért vissza.
Ha mindkét magyarázatot szükségtelennek érezte, képzelje el, milyen érzés egy jelenetről olvasni, majd megnézni a jelenetet. Úgy tűnik, hogy a játék túlzottan törődik azzal, hogy a játékos megértse, mi történik, ahelyett, hogy bízna rájuk, hogy megértsék a bemutatott jelenetek alapján.
Végső gondolatok
ÍTÉLET
A Project Zero: Maiden of Black Water éppen időben érkezik, hogy megünnepeljük a Halloweent, valamint a sorozat 20. évfordulóját. Sajnos a nehézkes játékmenet, a nem praktikus karakterdöntések és a túlzott szövegkifejtés kombinációja visszatartja a játékot ott, ahol lehetne. A camera obscura használata a szellemek kiirtására feszült és izgalmas, és a felfedezés sem félig rossz, de nem elég ahhoz, hogy a mérleget a megfelelő irányba billentse.
A Project Zero: Maiden of Black Waternek megvannak a pillanatai. Természetesen nem ez a legfélelmetesebb játék Halloweenkor, és a játékmenet és a történet minden bizonnyal hagy némi kívánnivalót maga után, de a franchise régóta rajongói számára ez elvégzi a munkát. A camera obscura minden bizonnyal a csúcspont, amely hozzátesz néhány nagyon szükséges akciót és feszültséget ahhoz, ami néha lassú, ismétlődő és unalmas élmény lehet.
Annak ellenére, hogy a játékosnak követnie kell a kissé lineáris pályákat, sok helyszín dinamikus. Amik első találkozáskor ártalmatlan szellemeknek tűntek, a történet későbbi szakaszában megpróbálhatnak megtámadni. Az azonos szellemekkel való különböző interakciók sokkal vonzóbbá és emlékezetesebbé teszik a történetet. Ezt segítik a korábban említett egyedi rendezvényszellemek is. Remélhetőleg a sorozat következő kiegészítője, amikor is ez lesz, több módot talál arra, hogy feszülten és izgalmasan tartsa a játékot, mert most biztosan nem dől el a mérleg.
A franchise rajongói talán hiányolhatták a Maiden of Black Water-t, amikor 2015-ben kizárólag Wii U-ra érkezett. Nem titok, hogy nem a Wii U volt a legnépszerűbb Nintendo konzol. Szerencsére a játék már minden nagyobb konzolra és PC-re is megjelenik, így sokkal szélesebb közönség számára nyitja meg.
Értékeléseink a Metacriticen találhatók.
A Project Zero: Maiden of Black Water Nintendo Switch-re, PlayStation 5-re, PlayStation 4-re, Xbox Series X/S-re, Xbox One-ra és PC-re érkezik a Steamen keresztül.
