Idilli fantáziaországok polgárai, figyelem! Nem túl civilizált egyének hordája szökött ki egy lengyel stúdió, a Vile Monarch börtönéből, hogy kifoszthassák és kifosztsák!
Előnyök:
- Dinamikus játékmenet;
- Jóformán mindent piszkálni;
- Nagyon jó zene;
- Platformok közötti többjátékos.
KONSZ:
- Meglehetősen értelmetlen PC-port;
- Kényelmetlen kezelőszervek;
- Scripted AI;
- Egyenetlen humor;
- Teljesítményproblémák alacsonyabb kategóriás hardvereken;
- Ár.
Valamikor Generia fantáziaföldjén az egyszerű emberek békés életüket élték Bob király irgalmas uralma alatt. Sajnos a világ hajlamos behódolni az entrópiának, így a békét egy csomó kulturálatlan barbár zavarta meg, akiket a félelmetes Brog és ügyetlen unokatestvére, Fuzgud vezetett. Félelmetes menetelésük kezdetben arra irányult, hogy mindent megsemmisítsenek, ami mozgott; hamarosan azonban, amikor egy ősi prófécia pletykái eljutottak hozzájuk, küldetésük sokkal mélyrehatóbb lett. A jóslat szerint, aki megszerzi az alvó istenség mellbimbóját, az maga is istenné válik… Mindenesetre, motivációtól és körülményektől függetlenül, először az ellenségeit kell legyűrni, így a cél ugyanaz marad…
Ez az alaptétele annak a történetnek, amely a Vile Monarch, az Oh… Uram! című abszurd, de mégis igen sikeres sértésszimulátor fejlesztőinek legújabb játékában szerepel. Ezúttal a lengyel stúdió úgy döntött, hogy az RTS műfajban teszteli képességeit. A Crush Your Enemiesben a fent említett barbárok bandáit vezetjük gyors csatákban, amelyek nem tartanak tovább pár percnél. A grafika nagyon egyszerű, hasonlít a GameBoy produkcióihoz. Játszhatunk egyedül, indíthatunk kampányt, vagy részt vehetünk az online többjátékos játékban. A játék ugyanakkor a klasszikus fantasy trópusok nagy, kövér paródiája.
Apa és fia.
Az erőszak megoldás
A Crush Your Enemies csatái négyzetlapkákból álló térképeken zajlanak. Az egységek akár 50 pixeles karaktert is tartalmazhatnak különböző szakmákból, kezdve az egyszerű emberektől, egy univerzális, de nem túl erős gyalogságtól, az íjászokon, harcosokon, pajzshordozókon és gyorsfelderítőkön át a varázslókig, akik támogatják a hadsereget a harcban. Egységeink könnyedén át tudnak haladni a saját területünkön, de az ellenség gyepére lépve először át kell ásniuk a földet, hogy elfoglalják azt. Hadseregünk induló létszámát impregnáló kunyhókban szaporítjuk, harcosaink szakmáját speciális épületekben lehet váltani. Amikor csapataink találkoznak az ellenséggel, megkezdődik a harc – a végeredmény a katonák létszáma és foglalkozása alapján – a „kő-papír-olló” elv szerint. Egyes csaták egy egyszerű erőforrás-rendszert is használnak, amely az egyszerű emberek által összegyűjtött élelmiszeren és fán alapul, lehetővé téve csapatok toborzását és épületek felállítását.
A csaták nagyon dinamikusak.
A csaták tempója vad, ezért nagyon fontos a csatatér átvizsgálása és a stratégia kidolgozása a harc előtt. A legfontosabb szabályon kívül – „zúzd össze az ellenségeidet” – van még néhány további célkitűzés, és a játékos teljesítményének végső értékelését a lándzsára szúrt fejek száma jelenti (kicsit úgy, mint az Angry Birds-ben). A játékos által szerzett jegyek számítanak, mert a csatákban szerzett hírnév meghatározza a következő küldetések elérhetőségét. Az úton talált falvakban termelt sör is közrejátszik; vehetünk néhány hasznos kiegészítő kütyüt, mint egy felfújt barbár, vagy erősítő pia.
A harcrendszer elég jól működik, és a harcok, bármilyen egyszerűek is, sok örömet okoznak. Gyorsan meg kell hozni a döntéseket: hány harcos „replikálódik” a kunyhóban, hányan indulnak háborúba, és milyen szakmákat rendeljünk hozzájuk. Aztán vannak olyan kulcsfontosságú helyek, mint például a védelmi tornyok, amelyek emberrel elláthatók, így a közelükben lévő ellenségekre lőhetnek. A helyzet folyamatosan ingadozik, és stratégiánk gyakori módosítását igényli. Azonban az a benyomásom, hogy ez a játék mobil platformokra jobban megfelel, mint PC-re. Azt, hogy a PC-s verzió csak egy Android és iOS port, a kezelőszervek is bizonyítják, amelyeket nyilvánvalóan nem a billentyűzet és az egér figyelembevételével terveztek. A parancsok kiadásához eszeveszett egércsapásokra van szükség, ha lépést akarunk tartani az eseményekkel, míg egy támadás végrehajtásához akár három kattintás is szükséges, a hadsereg felosztása pedig mindig kellemetlen párharcot jelent a kényelmetlen görgővel. A gyors tempóval kombinálva ez késéseket okoz, amelyek sokba kerülhetnek. Kár, hogy a Vile Monarch nem fejlesztett ki olyan gyorsbillentyű- vagy billentyűparancs-rendszert, amely javíthatna ezen a helyzeten.
Sajnos a kulcskötést nem lehet megváltoztatni.
El kell ismerni, hogy az AI nem egy félelmetes ellenség. Minden csatában az ellenfelek egy előre meghatározott forgatókönyv szerint cselekszenek, ami önmagában is elég hatékony, de ha a játékos talál egy kiskaput, az AI teljesen összezavarodik – így a hadjárat néhány óra alatt, különösebb erőfeszítés nélkül befejezhető. De mindig ott van a multiplayer, amely véletlenszerű online ellenfelekkel vagy valamelyik barátunkkal való összecsapásokat kínál, akár különböző platformokon is.
Egy torony sakkban tartja az egész ellenséges sereget.
Brutális valóság
A szólókampányban a Crush Your Enemies zsúfolásig megtelt barbár humorral, a párbeszédek pedig színes káromkodások és szellemes visszaszólások folyama. A játék jól ismert fantasy-trópusokra és kultikus videojátékokra is hivatkozik. A viccelődések közül sok valóban vicces, néha még zseniális is, de a humor egyenetlen, és vannak olyan poénok is, amelyek eldőlnek, és nem fedi le sok káromkodás.
Vizuálisan a CyE olyan, mint egy igazi indie, oldschool megjelenéssel. A pixelművészetet és a képregénystílust keverő grafika jól passzol a hangulathoz, de ebben az élményben nincs semmi pofás. A zene viszont nagyon szép, főleg a zenekari és gitáros darabok.
Az esti harc a grafikai csúcsteljesítmény.
Technikai fejlettségét tekintve a Crush Your Enemies könnyen futhat még nagyapád zsebóráján is, és mégis – enyhe meglepetésemre – diavetítést hajtott végre, ha integrált grafikus processzoron futtatta, és egy ideig tartott. külső GPU, hogy megszelídítse. Ez a tény nagy kérdőjel elé állítja az irodai számítógépeket, és a játék többek között azokat az embereket célozta meg, akik ilyen gépeket használnak, és minőségi barbár mészárlásra van szükségük, hogy eltereljék a gondolataikat a fenyegető határidőkről és a befejezetlen projektekről.
Ragaszkodjon a táblagépéhez
A Crush your Enemies tisztességes sikereket rejt magában a nagyobb képernyős mobilplatformokon, különösen akkor, ha a fejlesztők nem változtatják meg az irányt, és távol maradnak a mikrotranzakcióktól. Komolyan kétlem, hogy jó döntés volt-e a játék PC-re való kiadása. A nyers egérvezérlők és egy ilyen egyszerű játék meglehetősen magas ára (kiadáskor körülbelül 10 £) valóban elriaszthat sok PC-játékost. Különben is, ki szeretne egy számítógép előtt ülni, hogy pár percnyi csatát játsszon, amikor ezt a kanapén is megteheti, tablettel a kezében?
