Ami a disztópiát illeti, semmi sem éri el a keleti blokkot. A Liberated egy varsói indie stúdió innovatív projektje. Ambiciózus és érdekes – és egyben szépen… megrajzolt?
Az összes figyelmeztetésnek szánt disztópia elkerülhetetlenül sikertelen lesz. Amíg művészetről van szó, nem vesszük komolyan az üzenetet. Kicsit így van ez a Liberated-el is – a játékban bemutatott elnyomás összes eszközét már ma is alkalmazzák, de még mindig tétovázom, hogy kihúzzam-e a zsinórt a fali konnektorból, és megrohamozzam az 51-es területet.
Jóllehet, ha belegondolunk, a probléma nem is az egyezményben rejlik, hanem inkább abban, hogy ki olvassa. A Felszabadult két csoport – az anarchisták és a kormány – közötti konfliktust mutatja be, de lehetővé teszi a hétköznapi emberek nyomasztó hangját is. A szabadságharcosok azonban nagy hibát követnek el: tanúra van szükségük, és kiválasztottak valakit, aki nem igazán akar tanú lenni. A bámészkodók, a szürke emberek és a statisztikai lakosok kritikai attitűdje és politikai érettsége a közösségi médiában a lájkok rendszerének egyszerű dichotómiájára korlátozódik.
A polgári identitás elvesztése akkor kezdődött, amikor a reggeli sajtószemlét felülmúlta a Facebook idővonalának tükröződés nélküli görgetése. Társadalomként már a Mátrix akkumulátorok szerepére törekszünk. A Liberated mintha azt mondaná: ez a nyirkos biztosíték és az elázott por nem fog kigyulladni. A jövő már meghatározott. De kezdjük elölről.
A Liberated egy lengyel független játék, amelyet az Atomic Wolf fejlesztett, és a Walkabout Games, a Wanderlust hírnevet szerzett merész kiadó adott ki – ez a játék egy furcsa cím volt, amely a vizuális regényt egy bekezdéses játékkal kombinálta, és amelyet itt áttekintünk. A kiadó láthatóan nehéz és kétértelmű játékokhoz nyúl, ezúttal ugyanis egy virtuális, animációs képregényt kapunk.
Nézd meg a képeket – mi is pontosan az a Liberated? Ez egy vérszegény narratív platformjáték, amely a konvenciót feszegeti. Emlékszel az első Max Paye vágójeleneteire? Itt interaktívak és összefonódnak a platformszekvenciákkal. Az egész játék egy képregény oldalaként van ábrázolva.
Képregény vagy játék?
A forma egyáltalán nem minimalista!
Nem beszélhetünk a Liberated grafikájáról anélkül, hogy ne hivatkoznánk más művészeti ágakra. A játék rajzai pofátlanok. Az egész fekete-fehér, kényelmesen ülve a noir atmoszférában, az animált árnyékok és fények pedig rengeteg életet keltenek, hogy interaktívvá tegyék. Az egyes jelenetek – bár képekből állnak – nem statikusak, mivel a szereplők korlátozott mozgásban maradnak. Egy teljes párbeszéd megtörténhet egyetlen kereten belül. Egy teljes történet elmesélhető néhány képben.
A cselekmény négy részre oszlik – pontosabban négy albumra. Természetesen nem csak a képregényt fogjuk olvasni – egyes képkockák hosszú platformszekvenciák, amelyekben mi játszunk az egyik karakterként. Minden szinten többé-kevésbé ugyanaz a szabály: menj át egy pályán, amely tele van ellenfelekkel, oldj meg néhány környezeti feladványt (mozgasd a dobozt, nyisd meg a továbbjutást), és esetleg teljesíts egy minijátékot.
Ami szintén megkülönbözteti a játékot, az a cselekmény. A Liberated a barikád ellentétes oldalán lévő hősök történetét meséli el: a túlzottan védelmező államról, amely a szabadság rovására harcol a terrorizmus ellen, és egy aktivistacsoportról, amelyet valószínűleg az Anonymous inspirált.
Szomorú, de igaz
Mindkét csoportban az a közös, hogy úgy tűnik, mindketten azt hiszik, hogy a cél igazolja az eszközt. És bár a Liberatedben a szabadságharcosok újonc toborzójaként kezdjük a kalandot, hamar rájövünk, hogy egyáltalán nem mi vagyunk a jók. Nem sokkal ezután egy újabb kinyilatkoztatás következik, és ez az: nincsenek jók. A Felszabadult nem mese egy fáradhatatlan, nemes ellenállásról, aki azért küzd, hogy kiszabadítsa az elnyomott demokráciát a totalitárius rezsim szorításából. Ez inkább a rend és a szabadság közötti patthelyzet ábrázolására tett kísérlet. Mindkét félnek egyszerre van igaza és nincs igaza. A kormány által megfogalmazott rosszul átgondolt feltételezés egyidős magával a civilizációval – a cél szentesíti az eszközt (és elhomályosítja az erkölcsöt). Az ellenállás hibája, hogy olyan emberek életét akarják megszervezni, akik nem törődnek ügyükkel. A nagyközönség a Liberated szerint nem egészséges és apatikus. A közösségi médiában nevelkedett, szuper nagy sávszélességű optikai szálakhoz férve elfogadják a totalitárius állam által meghatározott szabályokat. Miért?
A platform színpadai nem olyan szépek, mint a képregényszintek, de sikerül tartaniuk magukat.
A játék cselekményének fókuszpontja egy iskola elleni fegyveres támadás. Nem árulok el részleteket a cselekményről, hogy Ön is felfedezhesse a titkokat, de elmondhatom, hogy a Liberated alkotói megpróbálják megmutatni nekünk a játékban, hogy a félelemkeltés valódi probléma, és egy vadonatúj gazdaság, amely fogékony. kihasználja. A félelem ügyes manipulálása lehetővé teszi, hogy még a legradikálisabb törvényjavaslatainkat és törvényeinket is keresztülvigye. A Liberatedben a személyes szabadság pontosan így veszett el. Az a helyzet, hogy a szabadság visszaszerzéséért küzdő sejt a nagyközönség érdekeit követeli, ami – mint már tudjátok – nem érdekli. És ez talán a Liberated legerősebb üzenete. Hogy végül is a legnagyobb ellenségünk a mainstream tudatlansága és letargiája.
Ne aggódjon, a buborékok tökéletesen olvashatók – csak arról van szó, hogy nehéz képet alkotni egy dinamikus jelenetről.
Miközben háztetőkön, raktárakon és elhagyott katonai komplexumokon vándorolsz, ismételten kérdéseket teszel fel magadnak a hősök cselekedeteinek és döntéseinek jogosságával kapcsolatban. A Liberatedben alkalmankénti választási szabadság is dicséretes. Nem generálnak elsöprő következményeket, de aláhúzzák azt a tényt, hogy ez nem pusztán egy interaktív képregény.
Szándékosan kihagyom a konkrétumokat a karakterek és témák tekintetében, és az értelmezésre koncentrálok, mert a Liberated története egy hosszabb kaland, és nem szeretném elrontani helyetted. Hat óra alatt teljesítheted a játékot, így ha nem szereted a hosszú produkciókat, akkor értékelni fogod ezt a gyöngyszemet. A rövid és koherens történetekre mindig van kereslet, és őszintén szólva nem látok okot arra, hogy a Liberated miért legyen 10 vagy 15 órás. Annál is inkább, mert a játék jó részét platformszínpadokon töltjük, amelyek hamar inkább zavaróvá válnak, mintsem elterelésnek.
Super Mario Noir
A harc sajnos nem a játék erőssége.
A Limbót idéző játékmenet a Liberated esetében inkább az ügyességen és a reflexeken alapul, mint a rejtvényeken. Egyszerűen mozgatjuk a karaktert a színpadokon, átugorjuk a háztetőket, és a sarkok körül fedezzük fel az ártatlan zsarukat. Szórványosan előfordulnak logikai feladványok egy hacker minijáték formájában – sokkal gyakrabban fogod kitalálni, hova kell áthelyezned a ládát.
Ezekből a szakaszokból azonban egyértelműen hiányzik a kidolgozott koncepció és a sokszínűség: legtöbbször csak ugrálunk platformról platformra, és megpróbáljuk legyőzni az ellenségeket. Kicsit kár érte, és rengeteg kiaknázatlan lehetőség – félreértés ne essék, a hátterek szépek és hangulatosak, de a probléma az, hogy játékmenet szempontjából ez egy sima platformer. Ugorj be ide, bújj be, ússz egy kicsit, futtasd a liftet, törd ki az ellenfél nyakát, húzd meg a ravaszt az ellenség előtt. Alapvetően ennyi.
A fejlesztők QTE szekvenciákkal próbálták diverzifikálni őket, de a platformer sorozatok mindenképpen érdekesebbek lehetnek. Komolyra fordítva a szót, javaslom, hogy a nehézségi szintet a legkönnyebb „olvasóra” állítsd – így nem kell folyamatosan ismételned a szakaszokat több ellenséggel, és teljesen a történetre kell koncentrálnod. A történet, amely bár nem forradalmi, minden bizonnyal kemény kérdéseket tesz fel a társadalmunkban már zajló folyamatokról.
A mi szabadságunkért és a tiédért
Minden disztópiának az a dolga, hogy kritizálja saját világunkat. Sajnos a Liberated üzenete ijesztő.
A fantasztikus, művészi grafikát jó, odaillő filmzene egészíti ki. A Liberated egy kis kísérlet. Már tudjuk, hogy művészi szempontból valóban működik – a Liberated-et nagyszerű nézni és hallani, Switchen is. Örömömre szolgált, hogy 2019-ben – jobb, egészségesebb időkben – meglátogathattam a fejlesztőket, és találkozhattam néhány igazán inspiráló, igazán tehetséges emberrel. Ha a Walkabout Games valóban támogatni fogja a hozzájuk hasonló ambiciózus fejlesztőket, akkor hatalmas támogatást érdemelnek. Álló ováció!
A játék végére nagyon szomorúnak érezheti magát. A Liberated könyörtelen ebben a kérdésben – a négy képregényalbum a társadalom vizsgálata. Lenyűgöző felvételekkel és rajzokkal működik. De a következtetések levonása a te dolgod. Ne feledje: a mindennapi küzdelem mindannyiunkról szól. A Liberated végül felteszi a kérdést: „Egyáltalán törődik a saját magánéletével?”
MI VAN EZZEL A KIFEJEZÉS?
„A mi szabadságunkért és az önökért” – ez volt a nem hivatalos mottója a 19. és 20. század különböző háborúiban harcoló lengyel csapatoknak és diaszpórának, amikor az ország nem létezett, és a lengyelek világszerte részt vettek mindenféle függetlenségi mozgalomban.
