Ez nem kellett volna egy újabb nagy produkciónak lennie a Mutant Year Zero alkotóitól. De aligha számított valaki ennyi egyszerűsítésre a játékmenet képletében. Szerencsére a mechanika magja érintetlen maradt.
A régi mondás szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, pedig a játékok, sőt az egész popkultúra alkotói ragaszkodnak ahhoz a gondolathoz, hogy a szelídek öröklik a Földet… valahogy. A The Bearded Ladies alkotói, látszólag az utóbbi közmondásokat megerősítve, kifejlesztették a Corruption 2029-et. A játék gyakorlatilag megegyezik az előző, nagyon sikeres kiadásukkal, a Mutant Year Zero: Road to Edennel, csak sokkal rövidebb, kevésbé érdekes és ismétlődőbb. De talán a „szelídség” volt az, amire valójában törekedtek. Amit azonban észben kellett volna tartaniuk, az az, hogy valójában túl sok jó dolog lehet.
Előnyök:
- egy kiváló játékmenet, amely egyesíti a valós idejű és körökre osztott harcot;
- jó, részletes grafika;
- bónusz feladatok minden küldetésben;
KONSZ:
- a játékmenet az előző játékuk közvetlen másolata;
- ürügy-történet az Egyesült Államok háborúzó csoportjairól;
- hősök minden személyiség és karizma nélkül (tudom, hogy kiborgok, de tessék);
- csak néhány, újrahasznosított térkép;
A korrupció mutáns éve, 2029
A Corruption 2029 egy újabb bemutatója a népszerű taktikai játékok sorozatának, az XCOM-nak. Azonban nem próbál közvetlenül Julian Gollop vívmányaira hagyatkozni, hanem a Mutant számára létrehozott rendszert használja. Így a körökre osztott mód csak akkor van bekapcsolva, ha ellenségek észlelnek bennünket, vagy ha mi úgy döntöttünk – ez általában akkor van, amikor csapatainkat jól elhelyezzük, és lesre készülünk.
Amikor először kipróbáltam, azt gondoltam, hogy ez egy nagyszerű ötlet, és teljesen logikus. Eleinte számszeríjjal vagy hangtompítós pisztollyal könnyedén ki tudtuk csalogatni és megszabadulni az egyes ellenségektől, és ha nem riasztjuk el a közelben lévő ellenfeleket, a mozdulat újra és újra megismétlődhetett. Miután az ellenség riasztott, nyílt csatába indultunk.
A Corruption 2099 ugyanezt az elvet használja. Pontosabban, pontosan ugyanazt a mechanikát használja. Valós időben fedezzük fel a térképeket, ha szükséges, settenkedünk, és megpróbáljuk bekeríteni a nem tudatos ellenségeket, akiknek a látószöge jól látható; borítók mögé bújunk, és körökre osztott módba léphetünk, ha készen állunk a meglepetésszerű támadás megindítására. Még mindig nagyon szórakoztató, de amikor kiderül, hogy az alkotók nem igazán készítettek semmi újat néhány olyan helyszínen túl, amelyeket újra és újra fel kell fedezni, az élmény gyorsan fárasztó és elbűvölő lesz.
Miért van szükségünk történetre?
A cselekmény, amely a Mutant jelentős eleme volt, nagyon kezdetleges ebben a játékban; említést tesznek a disztópikus USA-ban zajló polgárháborúról, amelyet két egymással harcoló frakció tépett szét: az Új Amerikai Tanács és az Amerikai Egyesült Népek. Néhány tömör üzenetben tájékozódunk az aktuális helyzetről, majd rögtön rátérünk a részletekre.
Megszerezzük az irányítást három kiborg katona felett, akik az UPA-hoz tartoznak. Tranter, Wolf és Briggs nem különböznek különösebben egymástól, kivéve, hogy egyiküknek hangtompítóval felszerelt fegyvere van. Nincsenek egyéni képességeik, amelyeket a játék során fejleszthetnének. Ami szomorú, mert jobban megkülönböztethetővé tenné őket, esetleg valamiféle személyiséget alakítana ki. De a játékban semmi ilyesmi nincs, és maga a karakterdizájn is nagyon hasonlított a Destiny sorozathoz.
A kevesebb több? Nem itt
A karakterfejlesztő fa helyett három speciális modulhelyet kapunk minden hős számára. Passzívra és aktívra osztják őket. Más szóval, ezek egyszerűen további készségek, amelyeket harc közben kell használni, mint például a kinetikus akadály felállításának, távolugrásnak vagy a gyorsabb mozgásnak a képessége. Ezeket a modulokat tetszésünk szerint a harcosoknak tulajdoníthatjuk, így bár ez lehetővé teszi a taktikai képességek kismértékű bővítését, egyúttal még nyájasabbá is teszi a karaktereket. Bár ezek csak kiborgok, szóval… talán ennek így kell lennie.
A Corrpuption 2029-ben nincs egyetlen olyan központ sem, ahol szünetet tarthatnánk, beszélgethetnénk másokkal vagy vásárolhatnánk. A keret nagyon rugalmatlan, és a három harcos kezelése néhány egyszerű menüben történik. Minden szükséges információt megadnak.
Újrahasznosítási helyek és küldetés céljai
A három fő küldetést tizennyolc kis feladatra osztották, kvázi nyitott világban, kevés helyen hajtották végre, amelyek között ugyanúgy haladunk, mint a Mutant Year Zero-ban. Nem sok helyszín van, és mindegyiken többször is átmegyünk, ez adja ezt az alacsony költségvetésű játék hangulatát. Ami önmagában természetesen nem rossz, de bevallottan egy kicsit többet vártam.
Egy küldetés során el kell végeznünk egy konkrét feladatot, amiért egy új katonák modullal jutalmazunk, illetve teljesíthetünk néhány bónuszkövetelményt is. Például megölni mindenkit a környéken, de megölni a parancsnokot utolsóként. Vagy csendben megszabadulni bizonyos számú ellenségtől, mielőtt a riasztás elindul. Bizonyos értelemben ezek a bónuszok logikus feladatoknak tekinthetők, mivel gyakran a küldetés környezetének és az ellenséges egységek elhelyezkedésének alapos ismeretét, valamint szilárd tervet igényelnek. Ez egy nagyon klassz megoldás, és egy kis változatosságot hoz a küldetésekbe, amelyek ugyanazokon a térképeken történnek.
Mivel a karakterek lényegében nem különböznek egymástól, teljes szabadságunk van a küldetések során használt fegyverek tekintetében. Sajnos csak két hangtompított fegyver van, így az egyik harcosunk mindig zajongani fog, de ha nyílt csata következik, akkor a lángszóró vagy a Gatling fegyver hatékonyabb lesz.
Nem baj, de…
A játékmenet képlete, a karakterek személyisége és az asztali RPG-ből átvett beállítási ötlet kirobbanó keveréket eredményezett a Mutant Year Zero esetében. A Corruption 2029, amely a fent felsorolt három tényező közül kettőt mentes, csak egy taktikai játék marad személyiség nélkül, kellemes elterelés azoknak, akik befejezték a Mutant és annak DLC-it, de még mindig nem elég az ellenséges erők között lopakodni és lesre készülni. Sajnos mindenki másnak, aki friss ötletekre vagy legalább egy ambiciózusabb és izgalmasabb történetre vár, csalódás lehet a játék. Ez egyértelműen olcsóbb a cég korábbi munkáihoz képest, amit érdemes szem előtt tartani, mielőtt megvásárolná az Epic Games Store-ban. Jaj…
