Azt gondolta, hogy a játék frusztráló? Nos, az, de közel sem valódi játékosként. A Demon’s Souls évekkel ezelőtt bemutatta, és ma is emlékeztet rá, a remake-el.
Egy régi kastély termeiben barangolok ellenséget keresve. Az ellenség egy másik játékos, aki épp most támadta meg a világomat, amiről üzenetben értesültem. Előtte megöltem egy csomó veszélyes ellenfelet és rengeteg lelket gyűjtöttem. Elveszítem őket, ha meghalok, de meglehetősen magabiztos vagyok – jó a felszerelésem, rengeteg egészségügyi cikkem van, ismerem a környéket. A fantom egy pillanat alatt leugrál a sarok mögül, és az óriási ütő egyetlen találatával a földre tesz. Ez az igazi Demon’s Souls.
A Demon’s Souls a From Software játéka, amelyet a Bluepoint stúdió nemrégiben modernizált és frissített egy csodálatos remake-ben, amely buzgón hű az eredetihez. Bár a játék maga pokolian nehéz, néhány játékos hátrahajol, hogy még nehezebbé tegye. Íme néhány példa arra, hogyan trollkodták egymást a játékosok 11 évvel ezelőtt, és hogyan trollkodják egymást ma is, rengeteg fekete humorral és érzelmekkel gazdagítva a játékot.
Az első emlék a Demon’s Souls-ból – egy lyuk a földben és egy hamis hangjegy.
Trollkodás tippekkel
Az egyik első emlékem a Demon’s Souls-ból egy hatalmas áttörés az első helyszín, a Boletár-palota padlójában. Közvetlenül a lyuk mellett volt egy tipp, amit egy másik játékos írt: „Ugorj le, hogy megszerezd a kincset.” Miután gondosan megvizsgáltam ezt az állítólagos részt, úgy döntöttem, hogy semmiképpen nem élhetem túl a zuhanást; valaki megpróbál elvinni egy körre (hogy világos legyen: tényleg van valami odalent, de más útvonalon is eljuthatunk oda). Meglepően gyakoriak voltak a játékban az ilyen szituációk, amikor valaki hamis utalással próbál becsapni minket, és egy troll mosolya fintorával sietek bejelenteni, hogy dupla erővel tértek vissza a remake-ben. A remake szépnek tűnhet, de a modern grafika leple alatt a lélekközösség torz humorérzéke bújik meg.
Ezek a tippek természetesen a híres és meglehetősen innovatív Demon’s Souls többjátékos rendszer részét képezik. Online módban játszva néhány, az alkotók által összeállított sablon segítségével tippeket hagyhatunk a földön – általában egy rövid mondatból és egy kiegészítő megjegyzésből áll. Ezek lehetnek figyelmeztetések, például „Vigyázat, ellenségek”, vagy értékes tárgyakra utaló tippek. Az esetek túlnyomó többségében az ilyen tippek valóban hasznosak, vagy érdekes helyekre vezetnek, pl. rejtett járatokra mutatva, amelyeket egyébként csak a karddal vakon falba ütve lehet felfedezni. De néha a játékosok arra használják őket, hogy ártatlan vicceket vagy akár „csínyeket” csináljanak, hogy megkeserítsék valaki életét. Néhányan közülük szinte beléptek a popkultúrába, és a játék szimbólumává váltak.
Több tíz ilyen példát számoltam össze a Demon’s Souls remake-ben, és általában hasonlítottak az eredetire. Az említett falszakadást most az a rejtélyes mondat írja le, hogy „Ha ugrasz…” A játékosok kigúnyolják ezeket a hamis falakat, amikor karddal ütjük őket. Az ilyen falakon általában olyan feliratok vannak, hogy „Van egy átjáró” vagy „Támadás”. Több tucatszor nekiütköztünk a falnak, de ott persze nincs rejtett átjáró. Egy másik gyakori trükk a falrepedéseken található feliratok, amelyek arra utalnak, hogy valami értékes van mögöttük. Elég sunyi, mert egy ilyen összetett szinttervezésnél ez sokszor igaznak tűnik. A Mocskolódás Völgye nevű csúnya mocsárban valaki tett egy tippet, amivel elpazarolhat néhány percet az idejéből. Meggyőzi Önt, hogy fedezze fel ennek az elátkozott helynek az oldalsó öblét, azzal az ígérettel, hogy értékes tárgyat talál. Miután végigsöpört egy teljesen üres helyen, egy másikat fog olvasni, amely azt mondja: „Azt hitted, hogy van itt tipp?” Visszamegyünk, átkozva a naivságunkat.
Csak állj ott és üsd a falat.
Hogyan ne tévesszen meg? Természetesen ébernek és kritikusnak kell maradnia. A remake-nek azonban van egy ász az ujjában, egy teljesen új. Ez a fényképezési mód, amely nem csak leállítja a játékot, hanem szabadabb körbenézést is lehetővé tesz. Még a gyakran tragikusan sötét helyeket is felvilágosíthatja. Ellenségek leselkednek a sarkon? Bizonytalan átjárók és hézagok? Kincsek? Semmi sem rejtőzhet el az objektív elől.
Amikor a főnök egy másik játékos
A vicces üzenetek, amelyek elpazarolnak néhány másodpercet az életedből, csak ártatlan szórakozás. De mit szólnál egy olyan helyzethez, amikor a játék befejezéséhez szükséges kötelező főnök helyett egy másik játékost kell legyőznünk? De először a dolgok. A Demon’s Souls tartalmaz egy teljesen opcionális képességet, hogy másokkal játszhassunk. Ha leiratkozik, a játék nem lesz kevésbé vonzó. Az online modul azonban az említett tippeken kívül mást is kínál: más játékosok segítségül hívásának lehetőségét, amivel valóban többször is megmenthető a bőröd. Ez a forma kettősségéhez kapcsolódik: fizikai és lélek. Emberalakban találhatunk más játékosok jeleit, amelyek segítségével behozhatjuk őket saját világunkba. Ez a mód azonban megnyitja a játékot a külföldi betolakodók előtt is. Ha a játékunkat megtámadják, nem tudjuk elhagyni a helyszínt, és feltétlenül meg kell szabadulnunk a támadótól. Természetesen mindezek mögött sok anyagi motiváció áll, de lássuk be: a játékosok szeretnek verekedni és trollkodni a kevésbé tapasztalt felhasználókkal.
Öreg szerzetes várja az áldozatot.
Az íratlan PvP-szabályok szerint minden párbajnak csupasz terepen kell lezajlania, felesleges felhajtás nélkül. A harcosoknak meg kell hajolniuk, majd szembe kell nézniük egymással egy ádáz párbajban, gyógyulás nélkül, hogy tömörebb legyen a küzdelem. A valóságban nincsenek szabályok, és mindkét fél minden szükséges eszközzel megpróbál nyerni. Számos módja van a betolakodókkal vagy a megszállottakkal való bánásmódnak. Hiszen vannak olyan varázslataink, kitérőink, hátba szúrásaink, hárításaink, környezetünk elemei, amelyeket előnyünkre fordíthatunk.
Megpróbálhatunk elbújni a betolakodó elől bizonyos tárgyakkal, és bújócskát játszhatunk. A fantom viszont az NPC ellenségek csapdájába csábíthat minket, akik nem figyelnek a jelenlétére. A különösen rosszindulatú egyének néha úgy döntenek, hogy puszta kézzel vernek meg egy játékost. Annak ellenére, hogy a From Software a következő játékokban kibővítette a trollkodó eszközök repertoárját (a Dark Soulsban van egy varázslat, amely a játékost hordóvá vagy ládává változtatja), a Demon’s Souls lefektette az izgalmas és kiszámíthatatlan összecsapások alapjait, amelyek gyakran azon alapultak, hogy megtalálják a másik személy bonyolult helyek labirintusában.
De ez még nem minden: ebben a játékban is van az egyik legemlékezetesebb és legfélelmetesebb boss harc. Az Öreg Szerzetes a Latria-toronyból egy második játékost hív, hogy segítsen neki. A kiszámítható ellenség helyett, akinek viselkedési mintáit megtanulhatjuk, minden alkalommal más ellenfelet kapunk, más fegyverrel és mindenekelőtt más attitűddel. Néha találkozhatunk egy jóindulatú játékossal is, aki csak hagyja, hogy harc nélkül nyerjünk. Legtöbbször azonban belesétálunk egy biztos halálba, mivel a játékosok általában jól felkészültek, és készen állnak arra, hogy vér- és csonttócsává változtassanak bennünket. Egyrészt elég bosszantó, és arra kényszerít bennünket, hogy megismételjük ugyanazt a színpadot ad nauseam. Másrészt könnyű megcsalni a kiutat, és inkább a mesterséges intelligencia ellen harcolni, így ez nem leküzdhetetlen akadály.
Emellett az Old Monk harca egyike azoknak a pillanatoknak, amikor a játékosok teljesen megőrülnek, amikor olyan módszereket találnak ki, amelyekkel megkeseríthetik mások életét. A leghülyébb ötlet, ami a remake-ben az volt, hogy páncél nélkül futottam az arénában néhány jó percig, egyszerűen elkerülve az ellenséget. Amikor a kétségbeesetten üldöző játékos végül megállt, és az egyik mozdulattal kiadta csalódottságát, hagytam, hogy nyerjen. Türelemmel kiérdemelte, és elviselte azt a szertartást, amelyet készítettem neki.
Az élő játékosokkal küzdeni mindig a legnehezebb.
Hogyan kerüljük el a többi játékos problémáit? Valójában nagyon egyszerű: csak játsszon offline, vagy ne alakítsa a karakterét emberi formává. Az offline mód megoldja a főnök-játékos problémáját, helyette egy agilis, de kiszámítható mesterséges intelligencia harcos. Ha lélekként játszunk, nem pedig személyként, lehetővé teszi számunkra, hogy megtámadjuk vagy segítsünk másokon, de mi magunk is biztonságban vagyunk. Mindenesetre a soul formában való játék ajánlott, mert a halál ebben a formában nem befolyásolja a World Tendency-t, így kordában tartva a nehézséget.
A trollkodás a történet részeként
Valójában az alattomos és kétszínűség a Demon’s Souls és más From Software játékok velejárója. Gyakorlatilag mindegyik tartalmaz valamilyen NPC-t, amely arra vár, hogy legyőzze rajtunk. Általánosságban elmondható, hogy a narratíva mindig tele van alulmondásokkal és féligazságokkal, főleg, hogy gyakran több frakció vagy világnézet konfliktusára vezethető vissza. A Demon’s Souls-ban például különbséget tesz a démonok varázslatának használata, az istenségbe vetett hitre támaszkodás vagy egyszerűen a saját képességei között.
A remake körülbelül az egyik legviccesebb melléksztorira emlékeztetett, ami évekkel ezelőtt igencsak megdöbbentett. A játékban rendszeresen megmentjük az NPC-ket az elnyomástól, majd később átkerülnek a mi bázisunkra, azaz a Nexusra. Értelemszerűen minden NPC-nek segítünk, mert ez gyakran nyereséges. A Latria tornyában azonban rábukkanunk a titokzatos Jurtára, aki arról biztosít bennünket, hogy démonokra vadászik. Miután megmentették, visszatér a játékos szállására és… gyilkolni kezd másokat. Ha nem vagyunk óvatosak, elveszíthetjük az összes varázslatban részt vevő karaktert, és így elveszíthetjük az új varázslatokhoz való hozzáférést, vagy akár a lehetőséget, hogy módosítsuk az aktív varázslatok kiválasztását.
Vigyázz ezzel a gazemberrel.
A Demon’s Souls, valamint a From Software sok más játékának fő trollja természetesen a Patches. Önálló karakter és kereskedő, akivel különféle körülmények között találkozunk, de szinte mindig megcsalunk. Ebben a játékban a történelem legőszintébb mosolyának tulajdonosa vár ránk a Viharkszentélyben, aki őrzi a kincsekkel teli barlanghoz vezető lépcsőt. A Patches meggyőz bennünket, hogy nézzünk le oda, és nézzük meg magunkat. Ha ezt tesszük, hátba rúg minket. Patches továbbra is kétértelmű figura, mert bár problémákba csomagol bennünket, ezt a saját kapzsiságunkkal és naivságunkkal teszi.
Amikor NPC-ket ölsz. Mefisztó érdekes eset. Megjelenik a Nexusban, ha a karakterhajlamunk eléri az abszolút mélypontot, és ha megöljük Yurt a Néma Főnököt. Ennek a feladatnak a részeként nekünk kell szembenéznünk a bázisunk NPC-jeivel, ami nem biztos, hogy olyan egyszerű, mivel némelyiküknek erős varázslatai vannak. A nyeremény azonban szükséges a platina megszerzéséhez, mivel a Mephisto ledob egy PvP-játéknak szentelt gyűrűt.
Miért csinálják ezt magukkal az emberek?
Miért van annyi hamis utalás a játékban? Mert nagyra értékelte őket a közösség. Bármilyen tippet találunk, „felfelé vagy lefelé” hüvelykujjjal, például a közösségi médiában. A negatív értékelésűek ritkábban jelennek meg. A következtetés tehát az, hogy a Demon’s Souls közösség megkülönbözteti a jó viccet a rossztól, és képes egy-kettőt az álláig is vinni. Miért támadják egymást a játékosok? Mert a PvP játékmenet rendkívül izgalmas a Demon’s Soulsban, mivel a harc megfelelő keveréke pszichológiai és taktikai elemekkel. Miért szúr a Patches folyamatosan hátunkba? Talán több, mint egy rendes troll; talán meg akar tanítani nekünk valamit? Emellett nehéz haragudni rá, mert mindig van kifogása a sérelmeire.
Egy biztos: a Demon’s Souls azon játékok közé tartozik, amelyekben a mások kalandjainak megnehezítésével közvetített fekete humor az élmény eredeti része, hagyományként adják át másoknak. Kibővítette a sokkal népszerűbb Dark Souls, amely több tucat vicces összeállítást generált a többi játékos trollkodásáról. A szórakozásnak ez a formája – amely az okosságon és alattomoson alapul, nem pedig kizárólagosan gyors és ügyes – a mai online játék gerince. Nem akarom itt azt mondani, hogy a Demon’s Souls nélkül nem lenne Dead by Daylight, Amoung Us vagy Fall Guys, mert ez túlzás. A remake azonban arra emlékeztet bennünket, hogy 11 évvel ezelőtt remek szórakozás volt másokat trollkodni.
