A fosztogató lövöldözők kultikus sorozata visszatért, hogy őrült lőfegyvereket és tonna ágyútölteléket adjon nekünk, hogy ismét megölhessük. Mi az újdonság a fegyveres szirénák és űrboltok világában? Nem sok – és pontosan ezt akartuk!
2009-ben a média megőrült a Diablo első személyű lövöldözős játéktól, amelyben a találékony, véletlenszerűen generált fegyverek, a cel-shaded grafika és az abszurd, fekete humor egy kis forradalmat idézett elő a kooperatív FPS műfajban. Ez tíz éve volt. Miért mennék vissza? Míg a játékosok, a média és az egész iparág továbbléptek, a Borderlands sorozat ragaszkodott a fegyverekhez – mind a bevált játékforma fenntartása, mind a jelenlegi (nem feltétlenül játékosbarát) trendek figyelmen kívül hagyása tekintetében, sajnos, szintén grafikai és optimalizálási szempontból, amelyek láthatóan elmaradnak a modern színvonaltól.
A visszaemlékezés miatt!
Előnyök:
- abszolút szenzációs forgatási modell;
- jellegzetes fegyverek hatalmas sora;
- szabadság a saját játékstílusának megválasztásában, amelyet nem korlátoznak az osztályok;
- nyitottabb helyek, amelyeken könnyebben lehet navigálni;
- új hősök sok új képességgel;
- két lehetőség a barátokkal való játékra – együttműködés vagy baráti versengés;
- átgondolt végjáték – bőven van tennivaló a játék befejezése után.
KONSZ:
- szörnyű textúraterhelések, merülő teljesítmény a konzolokon;
- idegesítő, szivacsos ellenségek – nem csak a végjátékban;
- az alapvető kényelem hiánya többjátékos módban;
- a legtöbb szereplő írása legjobb esetben is félkész;
Már első pillantásra láthatja, hogy mi az a Borderlands – egy csoport páncélteremvadász belép a vérszomjas vadállatokkal és fogig felfegyverzett pszichológusokkal teli világba, hogy legendás kincseket ássanak elő. Ami a játékmenetet és a történetet illeti, a játék pontosan azt nyújtja, amit várunk, de nem sokkal többet. A fejlesztők többször hangoztatták, hogy több fegyverre és új hősökre vágynak, így senki sem számított arra, hogy a harmadik rész forradalmat idéz elő. A klasszikus „nagyobb, jobb, több badass” elve egyértelműen ennek a produkciónak az alapja, és remekül bevált az ilyen típusú játékokhoz. Ha csak a gyártás technikai vonatkozásait érintené…
Pontosabban: a jelenlegi generációs konzolok gyengébb verzióin 30 képkocka/mp (1080p PS4-en és 900p Xbox One-on), míg a PS4 Pro és XOne X 1800p @30 fps (felbontási mód) között választhat. ), vagy 1080p 40 és 60 képkocka/mp közötti sebességgel. Ennyit a technikai részletekről. Játszottam egy ideig a Pro-n, és azon gondolkodtam, hogy beteszem a konzolt a hűtőbe – határozottan felmelegedett. A normál PS4 viszont úgy tűnt, hogy jobban megbirkózott a kihívással, de a képkocka sebessége érezhetően csökkent, még a menükben is, és különösen a készletben. Emiatt nagyjából elfelejtheti az osztott képernyőt, és a késések hatékonyan kiiktatják a 3 vagy 4 fős csapatban való játék szórakozását. De játszhat, ha igazán akar. Csak egy következtetést vonhatunk le: a konzolok alapverzióján a Borderlands 3-at egyedül, vagy online egy baráttal lehet a legjobban élvezni.
Ami a grafikát illeti, a rajzfilmes stílussal nincs bajom, még az időnkénti objektum-felugró ablakokat is elviselem, de az állandóan feltöltődő textúrákat nem volt mulatság. Minden új helynek szüksége van egy kis időre, hogy a (meglehetősen szegényes) szilárd anyagokat részletekkel fedje le, és ha ezt nézi, nehéz nem azon tűnődni, hogy a Gearbox végre kitalálja-e a sejtárnyékolást a következő évtizedben. Persze, szebb, mint korábban (még a remastereket is figyelembe véve) és színesebb (ami jól működik ennél a játéknál), de közvetlen ellenfelei közé tartoznak az olyan játékok, mint a The Division, a Destiny vagy az Anthem, szóval nem a mi hibánk, hogy többet várunk – a legalább állandó képkockasebesség.
Mit tudsz a gyilkosságról?
Mivel már elkezdtük az összehasonlítást, be kell vallanom, hogy a fent említett címek egyike sem okozott olyan jó szórakozást, mint a Borderlands egyetlen része sem – a harmadikat is beleértve. Azzal kezdtem, hogy nyögdécseltem egy kicsit a technikai részleteket, mert ezek valóban szembeötlő problémák – a játék egyébként pokolian szórakoztató. A fejlesztő egy vadonatúj lövöldözős modellre fogadott, és ez a ravasz minden meghúzásakor érezhető. A fegyvereknek egyértelműen van súlya és visszarúgása, és a legtöbb fegyvernek van alternatív tűzmódja. A pisztolyból gránátvető, a mesterlövész puskából sörétes puska is lehet; egyes fegyverek elemi sebzést is képesek okozni.
DOBD EL!
A Borderlands 3 számtalan különféle lőfegyvert kínál. Visszatérnek a speciális fegyverek – ezek azok a fegyverek, amelyeket nem lehet újratölteni, hanem a kapocs kiürítése után inkább eldobják, gránátszerűen felrobbanva. De a fejlesztők egy lépéssel tovább mentek. Például van egy pisztoly, amely álló toronnyá változik, amikor eldobod. Ragyogó.
Természetesen a fegyver minden alkalommal véletlenszerűen jön létre, és a márkától függően különleges tulajdonságok jellemzik. A Tediore ismét olyan fegyvereket biztosít, amelyeket nem töltenek újra, hanem inkább eldobnak. Ott van még a COV (Children of the Vault) fegyver – az Atlas által használt, irányított golyókkal ellátott fegyver. Valamint, ha gyakran használsz azonos gyártó fegyvereit, számíthatsz egy köszönő e-mailre és egy egyedi ajándékra!
A rendszeres lövöldözés tiszta örömét némileg elrontják a szivacsosabb ellenségek. Nem emlékszem, hogy a sorozat korábbi kiadásainak bármelyik szakaszában ennyire bele kellett volna tömni néhány alapvető ellenséget.
Ez a sokféle fegyver lehetővé teszi a játékos számára, hogy jobban szórakozzon a lőfegyverrel, de megköveteli a felnagyított térképek előnyeit is. Sokszor kellett új kilátópontokat keresnem, ami nem volt könnyű rombolható környezetben. Szerencsére végre felmászhatunk bármilyen platformra és párkányra. Nem is tudtam, mennyire szükségem van erre a funkcióra!
Mayhem, ahogy tetszik
Mivel a harc a játék alappillére, a fejlesztők még tovább mentek az élmény változatosabbá tételében, teljes szabadságot adva a játékosoknak a játékstílusuk megválasztásában. A karakterosztály nem szabja meg a használható fegyver típusát, és a számos képességet három fára osztják, amelyek valóban nagy szabadságot biztosítanak.
Vegyük például Zane-t – felállíthat egy pajzsot további fedezékként, de olyan képességekre is szert tehet, amelyek növelik a sebzést, ha a karakter áll, vagy növeli a mozgási sebességet az ellenség megölése után. Ez nem ellentmondásos, inkább lehetővé teszi, hogy saját ízlése szerint válasszon stílust.
Adjunk hozzá néhány speciális képességet (egyetlen helyett), amelyeket tovább növelnek a jutalmak, és a piszok olcsó tiszteletet (a készségek visszaállításának képessége). Ezek a mechanikák végül egy fantasztikus, lövöldözős játszóteret alkotnak, ahol szabadon módosíthatod a játékstílusodat, ha például találsz egy új, menő fegyvert. Édes.
A bevált és kiterjedt alapjáték számos könnyítést is tartalmaz, mint például a legendás fegyverek jelölői a térképen, a gyors utazás lehetősége bárhonnan, a lőszer teljes készletének feltöltése egyetlen gombnyomással, vagy a már megszokott automatikus zsákmány. Anyahajónkon még egy speciális bot is található, amely összegyűjti azokat a fegyvereket, amelyeket a csata káoszában elszalasztottunk, hogy soha ne veszítse el a megszerzett zsákmányt.
A CSODÁLATOS NÉGY
Kit találunk az új Vault Hunterek között? Van Amara, aki varázslatos kezeket használ, és egy nagy, effin mech tulajdonosa, Moze; egy technológiai őrült Zane, aki digiklonokat, drónokat és minden jazzt használ; és FL4K, amely képes kiképzett vadállatokat csatába idézni. Utóbbi volt valószínűleg a legnépszerűbb karakter az online játékokban, és egyelőre nehéz megmondani, hogy a főszereplők közül valóban kiemelkedik-e az erő és a képességek tekintetében.
Mosd meg a bűneimet, kedves szövetkezet
Nem csoda, hogy a játékmenet olyan jó – végül is tíz évbe telt a stúdiónak, hogy kitalálja, mire van szüksége a játékosoknak, igaz? Sajnos nincs minden jól átgondolt és letisztult. A térképek gyakran hosszú folyosókból állnak, és ha online akarsz csatlakozni más játékosokhoz (a technikai problémáktól eltekintve), és egy küldetés kellős közepén vannak, akkor a térkép legelején megjelensz, és elszaladsz bárhol is vannak jelenleg. Felejtsd el a gyors utazást – el kell kezdened futni, vagy meg kell várnod, amíg a játékos, akihez csatlakoztál, megöli a főnököt, és visszatér a bázisra. De van még ennél is – néha egy ellenőrzőpont (még akkor is, ha egy perccel korábban újraszülettem) nem igazán kattan, és a játék visszadobja a kiindulópontra. Mondanom sem kell, elég bosszantó.
Ilyen furcsa hibák egyjátékosban is megjelennek. A fegyver-automaták meglehetősen szűkösek (a boss harcok előtt is), így kritikus pillanatokban nehezebb zsákmányt eladni és újrafegyverezni. Az NPC-k mesterséges intelligenciája is néha alulmarad, és amikor elvezetnek valahová, gyakran megállnak, vagy váltogatják a futást és a gyaloglást, ami viccesen néz ki, de a végén meglehetősen bosszantó. A vezetési modell, mint mindig, meglehetősen kínos, az új, függőlegesebb térképen pedig rémálom a navigáció. Ráadásul túl sok boss volt egyszerűen mozdulatlan lövedékszivacs (de jó néhány verekedés is nagyon heves volt, szóval…) Lehet, hogy ezek apróságoknak tűnnek, de a műfaj veteránjai jobban járjanak, és ilyen részleteket rendezzenek.
Ami azonban dicséretet érdemel, az az online módok. Egyrészt teljes kooperáció van, ahol a szörnyeket a te szintedre méretezik, és minden játékos zsákmányt kap, amelyet csak a karakterükért ejtenek, másrészt pedig baráti versengés – itt bejelölheted a többi játékos tárgyait, és a világ nem ‘t szintre skálázva. Az ilyen megoldásoknak örülök!
BORDERLANDS 3 GREG SZERINT
Nos, ez szenzációs. A Borderlands 3 a sorozat legjobb játéka és a legjobb looter shooter, amivel játszottam. Véleményem szerint ez a rész mindent jobban csinál, mint a legendás 2012-es előd. A forgatást javították, nagyobb hangsúlyt kap a felfedezés, a zsákmány szexisebb, a grafika és a bolygók dizájnja menőbb, a karakterfejlesztés kiterjedtebb és kielégítőbb . A lista egyre hosszabb lesz, és bárki, aki több száz órát töltött a Borderlands 2-ben, értékelni fogja az összes változást.
Ez egy teljes értékű folytatás, a fegyvertulajdonságok új kombinációival és a játék megtörésének módjaival (pozitív, fosztogató-lövő értelemben – amikor egy főnököt négy lövéssel megölsz egy legendás vadászpuskából). Mit mondhatnék még? Utoljára valószínűleg a Skyrimmel értek el 40 órányi játékidőt ilyen rövid idő alatt. A Borderlands 3-at könnyen 9/10-re értékelném, de ha a tartalmat időben megfelelően bővítik, a játék valószínűleg tökéletes pontszámot fog kapni a könyveimben.
Gambrinus
Méltatlan Butt Stallionhoz
Kétlem, hogy bárki is arra számított volna, hogy az új Borderland izgalmas cselekményt kínál. Igen, nagy a tét, találkozunk ismerős arcokkal, és a játék tele van eredeti humorral, de a sztori biztosan nem (és soha nem is volt) a sorozat erős oldala. Csak ki kell nyitnunk a galaxisban szétszórt boltíveket, mielőtt egy pár új gazember megtenné – a Calypso testvérek.
Rhys? Mi történt az arcoddal?
2014-ben a Telltale Games Tales from the Borderlands címmel egy sorozat epizódot adott ki arról, hogy mi repedt meg a Gearbox által létrehozott univerzumban. A történet egy ambiciózus vállalat, Rhys és a tolvaj Fiona körül forog, aki történetesen az igazi trezor nyomában járt. A játékot nagyra értékelte a közösség, és a hozzá készített karakterek egy része bekerült a Borderlands 3-ba.
Rhys, mint az Atlas alakulat vezetője, elég fontos szereplő a harmadik rész történetében, azonban hangja és megjelenése is más, mint a Mesékben. a nyilvánvaló kimondásának kockázata. Az elismert Troy Bakert Ray Chase váltotta fel, akit olyan előadásokból ismerhetünk meg, mint a Nocti a Final Fantasy XV-ből vagy Eve a NieR: Automata-ból.
Kicsit kibővítették a tananyagot, de úgy tűnik, a világon senkinek sincs hiteles motivációja. Ráadásul szinte minden gazembert (és sok jó pasit) különösebb erőfeszítés nélkül hoztak létre, és az ikonikus Handsome Jack-hez képest általában puszta vágyakozónak tűnnek. Csak Tina és Claptrap tűnnek ki a langyos karakterek hátterében – ők ketten többnyire szórakoztatóak, de a többi állandóan kínos. Különösen elegem van abból, hogy az új gazemberek „streamer trendeknek” pózolnak, ami nem túl mulatságos.
Félreértés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy ennek a sorozatnak a készítői milyen humorra vágynak, és ezen mindig is enyhén mulattam, de valaki láthatóan ezúttal nem nagyon próbálkozott. Szerencsére számos húsvéti tojás segít, és a YouTube-on találhat hivatkozásokat Rick and Mortyra, One Punch Manre, Game of Thronesra, Stranger Thingsre, Elon Muskra, Tommy Wiseaura, Power Rangersre és még néhány hamburgerrajongóra is. Ez meglepett.
Az élet az utolsó kreditek után kezdődik
Egy igazi fosztogató lövöldözős íze azonban a végjátékban van. A jó sztorit mindig szívesen látjuk, de igazán az számít, hogy a végeredmény után milyen tartalom vár rád. Verés nélkül – az új játéknak ez a része egyszerűen nagyszerű. A klasszikus True Vault Hunter módon (új játék +) kívül megtalálható a Circle of Slaughter is, amelyen új ellenségek érkeznek, és a Proving Grounds, amely azt teszteli, milyen gyorsan tudsz áttörni az ellenségekkel teli szobákon. Adjuk hozzá az egyre erősebb zsákmány utáni kötelező keresést és a játék végi rangok (a Guardian Ranks) megszerzését, amelyek a fiókunk összes karakterének statisztikáit fejlesztik.
És akkor ott van a legnagyobb gyöngyszem. A főszál befejezésekor elérhetővé válik a Mayhem mód – jelentősen megnöveli az XP-k számát, és megnöveli a legendás tárgyak megtalálásának esélyét, de az ellenségeket is buffolja, és néhányat abszurd módon ellenállóvá tesz. Mi az izgalom? A Mayhemben nem csak az ellenségek méreteződnek hősünk szintjére, hanem a meg nem valósított küldetések is. Ez azt jelenti, hogy az elején nem teljesített küldetés nem válik feleslegessé a későbbiekben a játék során.
Kaszinó és „prémium” valuta
Befejezésül ejtsünk néhány szót a fejlesztő és a kiadó játékosokhoz való hozzáállásáról. A Borderlands 3-ban van egy kaszinó félkarú banditákkal, egy speciális „prémium” valutával (eridián) és egy csomó skinnel a karakterek és fegyverek számára. És képzeld csak? Ezek egyike sem kerül valódi pénzbe. Az egyik félkarú banditagépet még Lootboxernek is hívták! Szerintem nem túl nagy előnye a játéknak – egyszerűen dicséretre méltó, tisztességes hozzáállás a játékosokhoz, és egy mód arra, hogy felüdülést adjunk más játékok agresszív stratégiáitól.
A TRENDEK ELLEN VAGY VELÜK?
A Borderlands 3 megmutatja, hogy egy nagy, nagyon várt játékhoz nincs szükség lootboxokra és kozmetikai mikrotranzakciókra, így ingyenes hozzáférést biztosít az összes tartalomhoz. A jelenlegi trendeket azonban nem hagyták figyelmen kívül.
A megjelenés előtt az alkotók exkluzív szerződést kötöttek az Epic Games-szel, így csak az Epic Store-ban tudod megvásárolni a játékot; Különleges esemény is volt a Fortnite-ban – a Borderlands-i világ egy töredékét elhozták a népszerű battle royale-ba.
Jó visszatérni
A nap végén a Borderlands 3-at egy szenzációs lövöldözős játéknak tartom, amely a legfontosabbra – a játékmenetre – összpontosít. A lövöldözés hatalmas szórakozást nyújt, és a lenyűgöző lőfegyverek arzenálja mindig távol tartja az ismételhetőség kockázatát. A játék technikai állapota viszont aggasztó. A konzolok gyengébb verziói nem tudnak lépést tartani a többjátékos módok igényeivel, az erősebbek pedig túlmelegednek, míg a PC-sek jobb optimalizálásért kiáltanak (és bánkódnak más ellentmondásokkal, amelyekről ebben a remek, véleményes írásban nem térek ki). Örülök, hogy ennyi év után is élvezheti a szakma a jó öreg „Borders”-et, és biztos vagyok benne, hogy az év hátralévő részét azzal töltöm, hogy a Mayhem harmadik szintjén darálok minden elérhető karaktert, lehetőleg szövetkezetben.
A SZERZŐRŐL
Több mint egy évtizede szenvedélyes rajongója vagyok a Borderlandsnak, és többször is teljesítettem minden részt. Leginkább egyedül játszom, vagy egy barátommal Spliten, LAN-on vagy online – csak konzolon. Imádom a sorozatot az abszurd humora és az a zseniális módja, ahogyan mókás fegyverekkel és változatos karakterfelépítésekkel megtöri a fosztogató-lövő ismételhetőséget. Nagyra értékelem az első játékot a koncepció miatt, a másodikat a terjedelem és a Handsome Jack miatt, és valószínűleg a híres Pre-Sequel lenne a kedvencem, tekintettel Jack fejlődésére és a tiszta játékélményre, ha nem a szinte nem létező végjátékra. .
A Borderlands 3 több mint 40 órára kitépett az életemből, ezalatt minden szereplővel találkoztam, online játszottam, és szenvedtem az osztott képernyőn. Alig nyúltam a végjátékhoz, vagyis a Mayhem verzió True Vault Hunter módjához. Azonban még sok hétig fogom játszani, és úgy érzem, jól átéreztem, hogyan közelítették meg ezt a módot ezúttal.
NYILATKOZAT
A Cenegától ingyenesen megkaptuk a játék recenziós példányát – nagyot.
