Az első Banner Saga sikere – egy szokatlan, északi mesére emlékeztető videojáték – felkeltette a rajongók reményét egy hasonlóan kielégítő folytatás iránt. Úgy tűnik, hogy a Stoic Games legújabb produkciója megfelel ezeknek az elvárásoknak.
Előnyök:
- Kiváló írás; rejtélyekkel és cselekményfordulatokkal teli történet;
- Csodálatos atmoszféra – mind a játék egésze, mind az egyes, változatos helyszínek;
- Kiváló, kézzel rajzolt grafika;
- Egyszerű, mégis változatos harcrendszer;
- Nagyszerű zene kiegészíti a hangulatot.
KONSZ:
- A lakókocsi-irányítási rendszer még mindig gyenge;
- A legtöbb csata kimenetele nincs hatással az eseményekre;
- A végső csata teljes kudarc;
- Az egyensúly nehézségi szintjével kapcsolatos problémák.
A Banner Saga egy szöveg-kép RPG és egy körökre osztott stratégia merész keveréke, amely az északi mitológia által ihletett világban játszódik. A sorozat első része remek hangulatával, érdekes történetével, remek grafikájával, de legfőképpen az általa hozott friss levegővel vívta ki az elismerést a játékosok körében. A folytatás kiindulópontja valószínűleg a „ha nem tört, ne javítsd meg” gondolatmenete mentén haladt; a fejlesztők a legtöbb mechanikát érintetlenül hagyták, és ehelyett a történet kiterjesztésére és új helyszínek tervezésére összpontosítottak ebben a fantasztikus univerzumban. Jó utat választottak?
MIRŐL SZÓL A BANNER SAGA?
A Banner Saga világa egy hideg, északi kontinens, amelyet főleg emberek és a hatalmas varlok laknak. Miután konfliktusok voltak, mindkét faj békében él azóta, hogy egyesülniük kellett a kőkotrókkal – a sötétség teremtményeivel, amelyek az alvilágból jöttek elő, amikor az istenek hátat fordítottak a világnak. Csak a harcosok és a varázslatos Menders hősies erőfeszítéseinek sikerült elhárítani a fenyegetést, és megkezdődött a béke hosszú korszaka. A Banner Saga első részének kezdete után azonban furcsa dolgok ismét megtörténtek. A kotróhajók ismét megjelentek, városokat és falvakat portyázva, de ami talán még nyugtalanítóbb, az a tény, hogy a nap megállt a látóhatáron. Most a nappal soha nem lesz éjszaka. Az otthonaikból száműzött emberek biztonságosabb helyek után kutatnak, lakókocsijaik felett pedig a címzetes klán transzparensek lebegnek.
Mese egy depressziós vikingről
A Banner Saga 2 története közvetlenül a boersgardi nagy csata után kezdődik, és pontosan ott folytatódik, ahol az első játék abbamaradt. Mióta a különös és hátborzongató események egy pillanatra sem álltak meg – sőt, egyre gyakoribbá váltak –, a világ a nagy káosz felé tart. Ismét össze kell szednünk klántársainkat, és veszedelmes útra kell indulnunk. A történet az eredeti játékhoz hasonlóan fejezetekre oszlik, amelyekben két lakókocsi összefonódó történeteit követjük nyomon. Az elmentett játékokat az első résztől kezdve tudjuk importálni, így a meghozott döntéseink hatással lesznek zenekarunk összetételére és a folytatás eseményeire is.
A HUD ismerősnek tűnik.
A Banner Saga 2 története kétségkívül elég fordulatos, még a műfaj mércéihez képest is. Valójában meglepő, hogy a fejlesztőknek sikerült megfékezni egy ilyen dinamikus és elvont történetet, miközben megőrizték kiforrott karakterét. Az írók minden bizonnyal szabadon engedik fantáziájukat – a karavánok nyoma nemcsak hófödte hegyekbe, hanem hatalmas sztyeppékbe, varázslatos erdőbe és földalatti alagutakba is eljut. Az utazás során mitikus vadállatokkal találkozunk, a párttagokat zavaros álmok kísértik, és igazán különös dolgok történnek a minket körülvevő világgal. Ahogy a légkör elnehezül, új rejtélyek jelennek meg, és visszatérnek azok a szálak, amelyekről azt hittük, hogy egyszer s mindenkorra megkötöttek, így az összkép még homályosabb lesz. A történet gyors, klimatikus, dekadens, és sokkal jobb, mint az első produkcióban. Sajnos a játék legvége csalódást okozott. A végső csata egy vicc, hiszen végeredménye semmilyen módon nem befolyásolja a végkifejletet. Az epilógus több kérdést hagy számunkra, mint választ, nyilvánvalóan előrevetíti a harmadik részt. Nem tudom, hány játékos fogja bevenni a csalit, de az biztos, hogy horog, zsinór és süllyedő vagyok.
Sok régi baráttal fogunk találkozni az első részből.
A The Banner Saga 2-ben a cselekményt többnyire párbeszédből és írásos üzenetekből ismerjük meg. Egyelőre nincs honosított verzió a játéknak, és úgy tűnik, ez így is marad. Az angolul kevésbé tudóknak ez gondot jelenthet, mivel a produkció meglehetősen gazdag, változatos szókincset használ.
Úgy tűnik, ez sokkal komolyabb, mint a globális felmelegedés.
Milyen csinos!
A grafika már az első játékban lenyűgöző volt. Itt tökéletesek. A tájak és a hátterek megtekintése után meg vagyok győződve arról, hogy a Stoic Games vizuálján dolgozó srácok a Heroes of Might and Magic-ben városvásznokat tudnának rajzolni, és ezt eddig bárkinél jobban megtennék. A Banner Saga 2 bizonyítja, hogy a rajzfilmszerű környezet egyszerű formulájával több hangulatot lehet kihozni, mint a speciális effektusok széles körű használatával.
A régi istenek egyik kultuszhelye.
Számos elem járul hozzá ehhez a fantasztikus végeredményhez. Először is ez az, ahogy a fejlesztőknek sikerült egymás mellé helyezniük a színeket. Nem félnek a kísérletezéstől, ugyanakkor remek egyensúlyt tartanak fenn közöttük. A szintek okosan vannak megtervezve és nagy gonddal készültek. Az időről időre felbukkanó absztrakt, minimalista tárgyak – például a szűkös növényzet – tökéletesen kiegészítik a látványvilág domináns részének klasszikus hangulatát.
Színek tökéletes harmóniában.
És akkor jönnek az utolsó simítások. Az elmosódó szűrők és a hóesés lenyűgöző mélységet ad a helyszíneknek. Kár, hogy nem sok olyan jelenet van, amely a karaktereket különböző dinamikus helyzetekben jeleníti meg. Az ott lévők csodálatosan néznek ki; ezek közül több helyettesíthetne néhány nyájas felszólítást és statikus beszélgetést. Meg kell említenem a zenét is, ami valóban remekül passzolt a képernyőn zajló különféle eseményekhez.
A sztyeppék örvendetes változás a havas csúcsok után.
Javításra szoruló motor
A mechanika viszont nem tud lépést tartani a történetszál és az esztétika minőségével. A leggyengébb láncszem itt a lakókocsi-menedzsment rendszer. Meglehetősen inkonzisztens, és túl kevés cserét ad, tekintve, hogy mennyi időt kell rá befektetnünk. Amikor megjelent az első játék, az emberek panaszkodtak, hogy klánunk állapota és létszáma nem befolyásolta az események alakulását. Sajnos azóta nem sok minden változott. A játékmenet POV-ja szerint még az sem jelent problémát, hogy jelentős számú embert elveszítenek, legyen az elhamarkodott döntés vagy a kellő élelem hiánya. Furcsa módon ennek éppen az ellenkezője, hiszen így ételvásárlás helyett a csapatunkra költhetjük a Renown pontokat.
A véletlenszerű események nem sokat vezetnek be a cselekménybe.
Az utazásaink során hébe-hóba előforduló véletlenszerű találkozások sem túl érdekesek. Leírásaik néhol elég szellemesek, de egyszeri események lévén nem visznek be a történetbe olyan mellékküldetéseket, amelyek az élmény változatosabbá tételére szolgálhatnának. Sőt, az események során meghozandó döntéseink eredménye szinte mindig a következők valamelyike: nyersanyag/elhagyott kellékek/karavántagok; vívj egy kis csatát. Hamarosan idegesítővé válik, hogy a játék oly gyakran leáll, csak azért, hogy néhány lényegtelen információt olvassunk el.
Szerencsére a lapkákon zajló körökre osztott csaták egy másik történet. A küzdelmeket szabályozó leegyszerűsített szabályok ellenére az ellenségek, hősök és képességeik sokfélesége sokféle és taktikailag érdekes helyzetet teremt, ami a játék igazi előnyévé válik. Sajnálatos módon rájuk is ugyanaz a probléma vonatkozik, mint a The Banner Saga 2 többi elemére, mivel még a sok csatában való elvesztés sem jelent komoly gondot a játékmenetben. Itt újabb hiányosságok derülnek ki a produkcióból, mivel a nehézségi szintek nem olyanok, mint „kiegyensúlyozottak”. A legtöbb csata normál nehézségi fokozaton olyan egyszerű, hogy meg tudjuk nyerni őket anélkül, hogy bármilyen kifinomult taktikát dolgoznánk ki. A kemény szint viszont sok játékos számára túl nehéznek bizonyulhat, még inkább az amúgy is foltos karavánmenedzsment-rendszer miatt. A végső csata is csalódást keltő, mivel nem hasonlít az előtte vívott csatákra – ez inkább macska-egér játék.
A Banner Saga 2 harca elég jól néz ki.
HARC RENDSZER
A szövegben gazdag RPG-hez a The Banner Saga 2 elég jó harcrendszerrel rendelkezik. Négyzetlapokból épült arénákon nézünk szembe ellenségeinkkel. A csapatok több-tucatnyi harcosból állnak. Mindegyikük előre meghatározott számú lapkával mozoghat, majd támadhat vagy használhat egy speciális képességet. A rendszer középpontjában két tényező áll: az erő és a páncél. Az erő az egység egészsége és támadóképessége egyaránt – ha eléri a nullát, a sebesült hős elesik. A páncél megakadályozza, hogy elveszítsék erejüket. Támadáskor el kell döntened, hogy ezen tulajdonságok közül melyiket szeretnéd csökkenteni. További szempontot biztosítanak az akaratpontok, amelyek fokozhatják a támadásokat vagy növelhetik a mozgási tartományt. A karakterek nagyon változatosak az alapstatisztikát és a speciális képességeket tekintve. Ezért sokféle módszerhez folyamodhatunk. Kár, hogy a csaták kimenetele nincs hatással az események alakulására. Mellékes megjegyzés itt: ha megszerette a Banner Saga harcrendszerét, próbálja ki a Banner Saga: Factions-t, ahol online versenyezhet másokkal.
Nem rossz, sőt nagyon jó
Soha nem rajongtam az indiai fajok preferenciális kezeléséért, csak azért, mert „alternatívak” vagy „eredetiek”. Ennek ellenére a The Banner Saga 2 annyira friss és éghajlati, és olyan érdekes történet vezérli, hogy még az első játék óta nem javított hibák sem tudták elrontani a nagyon pozitív benyomásaimat. Remélem, ha eljön az ideje, hogy a fejlesztők dolgozzanak a harmadik részen, akkora figyelmet fordítanak a mechanikára, mint az első két játék történetére és művészetére. Hiszen a játékosok jóindulata olyan instabil, mint egy zászló a szélen.
